1Volt pedig Antiókhiában, az ottani gyülekezetben néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak és a cirénei Lucius és Manaen, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett és Saul.
2Mikor ezek szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, így szólt a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam.
3Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak és kezüket rájuk tették, elbocsátották őket.
4Ők tehát, miután a Szentlélek kibocsátotta őket, lementek Szeleuciába és onnan elhajóztak Ciprusba.
5És mikor Szalamisba jutottak, hirdették az Isten beszédét a zsidók zsinagógáiban. János is ott volt velük, mint segítőtárs.
6És mintán a szigetet egész Páfusig bejárták, találtak egy varázsló álpróféta zsidót, akinek Barjézus volt a neve.
7Ez Szergius Paulus helytartóval, ezzel az értelmes emberrel volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani kívánta az Isten beszédét.
8Elimás, a varázsló azonban, — mert ez a neve lefordítva — ellenkezett velük és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.
9De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, erősen ránézett és
10így szólt: Te minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr igaz útait elfordítani?
11Most azért íme, az Úr keze rajtad van, úgyhogy vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott rá, úgyhogy tapogatódzva keresett vezetőket.
12Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, csodálkozva az Úr tanításán.
13Elhajózva pedig Páfusból, Pál és kísérői Pergába, Pamfilia városába értek. János azonban elvált tőlük és hazament Jeruzsálembe.
14Ők pedig Pergából tovább haladva, eljutottak Antiókhiába, Pizidia városába, szombatnapon bementek a zsinagógába és leültek.
15És a törvény és próféták felolvasása után odaküldtek hozzájuk a zsinagóga elöljárói és azt mondták nekik: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.
16Ekkor Pál felállt, kezével intett és ezt mondta: Izraelita férfiak és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg.
17Ennek a népnek, Izraelnek Istene, kiválasztotta a mi atyáinkat és e népet felemelte, mikor Egyiptom földjén jövevények voltak és kihozta onnan őket hatalmas karja által.
18Azután közel negyven esztendeig elszenvedte őket a pusztában.
19És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, azoknak földjét örökségül adta nekik.
20És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig.
21De ők ezek után királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, Kisnek fiát, a Benjámin törzséből való férfiút, negyven esztendeig.
22És mikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, ezt a szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghez viszi.
23Ennek magvából támasztott Isten, az ő ígérete szerint; Izraelnek Megváltót, Jézust,
24miután János az ő eljövetele előtt a megtérés keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25És mikor János már-már bevégezte futását, azt mondta: Nem vagyok az, akinek ti gondoltok engem, hanem íme utánam jön, akinek a saruját nem vagyok méltó, hogy megoldjam.
26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik köztetek félik az Istent, ennek az üdvösségnek beszéde nekünk küldetett.
27Mert akik Jeruzsálemben laknak és vezetőik, nem ismerték őt fel, és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
28És bár semmi halálra való okot nem találtak, azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29És mikor mindazt elvégezték, ami felőle megíratott, a fáról levéve, sírba helyezték
30De az Isten feltámasztotta őt a halottak közül,
31úgyhogy megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt mentek fel Galileból Jeruzsálembe, s akik neki tanúi a nép előtt.
32És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy ezt az Isten betöltötte a mi fiainknak, támasztotta nekik Jézust,
33amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy te; ma szültelek téged.
34Hogy pedig feltámasztotta őt a halottak közül, úgyhogy többé nem is kell visszatérnie az enyészetbe, azt így mondta: Nektek adom az üdvösség szent és bizonyos javait, amelyeket Dávidnak ígértem.
35Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
36Mert Dávid, miután a maga idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt és az ő atyáihoz helyeztetett és rothadást látott.
37De akit az Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
38Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy ő általa hirdettetik nektek a bűnök bocsánata,
39és mindabból, amiből Mózes törvénye által meg nem igazulhattok, ő általa mindenki megigazul, aki hisz.
40Vigyázzatok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondták:
41Lássátok meg, ti gúnyolódok és csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert én olyant cselekszem a ti időtökben, olyant, amit majd nem hisztek el, ha valaki elmondja nektek.
42Mikor pedig kimentek a zsinagógából, kérték őket, hogy a következő szombaton prédikálják nekik ezeket a beszédeket.
43És miután szétoszlott a zsinagóga, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.
45Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, megteltek irigységgel és annak, amit Pál állított, ellene mondtak és becsmérelték őt.
46Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: Szükséges volt, hogy először nektek hirdettessék az Isten igéje, de mivel ti megvetitek azt és nem ítélitek magatokat méltóknak az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.
47Mert így parancsolta nekünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy légy üdvösségül a föld határáig.
48A pogányok pedig ennek hallatára örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét; és mindazok, akik az örök életre elválasztattak, hittek.
49így terjedt el az Úr igéje az egész vidéken.
50A zsidók azonban ellenök ingerelték az előkelő istenfélő asszonyokat és a város első embereit és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, úgyhogy kiűzték őket határukból.
51Ők pedig lábuk porát lerázták ellenük, elmentek Ikóniumba.
52A tanítványok pedig megteltek örömmel és Szentlélekkel.