Acts 13
1 Volt pedig Antiókhiában, az ottani gyülekezetben néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak és a cirénei Lucius és Manaen, aki Heródes negyedesfejedelemmel együtt nevelkedett és Saul.
2 Mikor ezek szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, így szólt a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam.
3 Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak és kezüket rájuk tették, elbocsátották őket.
4 Ők tehát, miután a Szentlélek kibocsátotta őket, lementek Szeleuciába és onnan elhajóztak Ciprusba.
5 És mikor Szalamisba jutottak, hirdették az Isten beszédét a zsidók zsinagógáiban. János is ott volt velük, mint segítőtárs.
6 És mintán a szigetet egész Páfusig bejárták, találtak egy varázsló álpróféta zsidót, akinek Barjézus volt a neve.
7 Ez Szergius Paulus helytartóval, ezzel az értelmes emberrel volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, és hallani kívánta az Isten beszédét.
8 Elimás, a varázsló azonban, — mert ez a neve lefordítva — ellenkezett velük és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.
9 De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, erősen ránézett és
10 így szólt: Te minden álnoksággal és gonoszsággal teljes ördögfajzat, minden igazságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr igaz útait elfordítani?
11 Most azért íme, az Úr keze rajtad van, úgyhogy vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott rá, úgyhogy tapogatódzva keresett vezetőket.
12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, csodálkozva az Úr tanításán.
13 Elhajózva pedig Páfusból, Pál és kísérői Pergába, Pamfilia városába értek. János azonban elvált tőlük és hazament Jeruzsálembe.
14 Ők pedig Pergából tovább haladva, eljutottak Antiókhiába, Pizidia városába, szombatnapon bementek a zsinagógába és leültek.
15 És a törvény és próféták felolvasása után odaküldtek hozzájuk a zsinagóga elöljárói és azt mondták nekik: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok.
16 Ekkor Pál felállt, kezével intett és ezt mondta: Izraelita férfiak és ti, akik félitek az Istent, halljátok meg.
17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene, kiválasztotta a mi atyáinkat és e népet felemelte, mikor Egyiptom földjén jövevények voltak és kihozta onnan őket hatalmas karja által.
18 Azután közel negyven esztendeig elszenvedte őket a pusztában.
19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, azoknak földjét örökségül adta nekik.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig.
21 De ők ezek után királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, Kisnek fiát, a Benjámin törzséből való férfiút, negyven esztendeig.
22 És mikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, ezt a szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghez viszi.
23 Ennek magvából támasztott Isten, az ő ígérete szerint; Izraelnek Megváltót, Jézust,
24 miután János az ő eljövetele előtt a megtérés keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25 És mikor János már-már bevégezte futását, azt mondta: Nem vagyok az, akinek ti gondoltok engem, hanem íme utánam jön, akinek a saruját nem vagyok méltó, hogy megoldjam.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik köztetek félik az Istent, ennek az üdvösségnek beszéde nekünk küldetett.
27 Mert akik Jeruzsálemben laknak és vezetőik, nem ismerték őt fel, és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29 És mikor mindazt elvégezték, ami felőle megíratott, a fáról levéve, sírba helyezték
30 De az Isten feltámasztotta őt a halottak közül,
31 úgyhogy megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt mentek fel Galileból Jeruzsálembe, s akik neki tanúi a nép előtt.
32 És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy ezt az Isten betöltötte a mi fiainknak, támasztotta nekik Jézust,
33 amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy te; ma szültelek téged.
34 Hogy pedig feltámasztotta őt a halottak közül, úgyhogy többé nem is kell visszatérnie az enyészetbe, azt így mondta: Nektek adom az üdvösség szent és bizonyos javait, amelyeket Dávidnak ígértem.
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
36 Mert Dávid, miután a maga idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt és az ő atyáihoz helyeztetett és rothadást látott.
37 De akit az Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
38 Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy ő általa hirdettetik nektek a bűnök bocsánata,
39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által meg nem igazulhattok, ő általa mindenki megigazul, aki hisz.
40 Vigyázzatok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondták:
41 Lássátok meg, ti gúnyolódok és csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert én olyant cselekszem a ti időtökben, olyant, amit majd nem hisztek el, ha valaki elmondja nektek.
42 Mikor pedig kimentek a zsinagógából, kérték őket, hogy a következő szombaton prédikálják nekik ezeket a beszédeket.
43 És miután szétoszlott a zsinagóga, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására.
45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, megteltek irigységgel és annak, amit Pál állított, ellene mondtak és becsmérelték őt.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: Szükséges volt, hogy először nektek hirdettessék az Isten igéje, de mivel ti megvetitek azt és nem ítélitek magatokat méltóknak az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.
47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy légy üdvösségül a föld határáig.
48 A pogányok pedig ennek hallatára örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét; és mindazok, akik az örök életre elválasztattak, hittek.
49 így terjedt el az Úr igéje az egész vidéken.
50 A zsidók azonban ellenök ingerelték az előkelő istenfélő asszonyokat és a város első embereit és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, úgyhogy kiűzték őket határukból.
51 Ők pedig lábuk porát lerázták ellenük, elmentek Ikóniumba.
52 A tanítványok pedig megteltek örömmel és Szentlélekkel.