1Egy ember azonban, név szerint Anániás, Szatírával, az ő feleségével eladta birtokát,
2ám feleségének is tudtával. annak árából félretett. Azután egy részét, elvitte és letette az apostolok lábai elé.
3Péter azonban így szólt: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy hazudjál a Szentléleknek és a szántóföld árából félretégy?
4Nemde, ha el nem adod, neked maradt volna meg, és miután eladtad, nem a te hatalmadban volt-e az ára? Miért, hogy ezt cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5Mikor e szavakat Anániás meghallotta, lerogyott és meghalt. És mindazokban, akik ezt hallották, nagy félelem támadt.
6Az ifjak pedig felkeltek, begöngyölték őt, azután kivitték és eltemették.
7Mintegy három óra múlva a felesége, a történtekről mit-sem tudva, bement.
8Szólt pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vájjon ennyiért adtátok el a földet? Ő. pedig azt válaszolta: Igen, ennyiért.
9Péter erre így szólt neki: Miért beszéltetek, össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? Íme, az ajtó előtt vannak azoknak lábai, akik eltemették a te férjedet és kivisznek téged.
10És azonnal összerogyott lábainál és meghalt. Mikor az ifjak bejöttek, halva találták őt. Ekkor kivitték és eltemették a férje mellé.
11És nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották.
12Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egy akarattal Salamon oszlopcsarnokában tartózkodtak.
13A többiek közül azonban senki sem mert közéjük elegyedni. De a nép dicsérte őket
14és egyre inkább gyarapították számukat azok, akik hittek az Úrban, férfiak és nők seregestül,
15úgyannyira, hogy az utcákra hordták ki a betegeket és hordozható ágyakra és fekvőhelyekre rakták le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre.
16És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.
17Akkor előállott a főpap és mind, akik vele voltak, azaz a szadduceusok pártja, és megteltek irigységgel.
18És rávetették kezüket az apostolokra és közös tömlöcbe vetették őket.
19De az Úr angyala éjtszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket, és így szólt:
20Menjetek el, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek ennek az Életnek minden beszédét.
21Azok pedig ennek hallatára jókor reggel bementek a templomba és tanítottak. Mikor azután a főpap és akik vele voltak, megérkeztek, összehívták a tanácsot és Izrael népéből a vének gyűlését és elküldtek a tömlöcbe, hogy azokat elő hozzák.
22De mikor a törvényszolgák odamentek, nem találták őket a tömlöcben. Visszatérve tehát jelentették:
23A tömlöcöt ugyan nagy gondossággal bezárva találtuk, az őrök is ott álltak kívül az ajtó előtt; mikor azonban az ajtót kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.
24Amint pedig meghallották e szavakat, a templomőrség parancsnoka és a papi fejedelmek zavarban voltak azok miatt, hogy vajjon mi lesz ebből.
25Eljött pedig valaki, és hírül adta nekik: íme azok a férfiak, akiket tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.
26Ekkor elment a parancsnok a törvényszolgákkal s előhozták őket, de erőszak nélkül. Féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
27Előhozták pedig őket, odaállították a tanács elé és megkérdezte tőlük a főpap:
28Szigorú paranccsal meghagytuk nektek, hogy ne tanítsatok a Jézus nevében és íme betöltöttétek egész Jeruzsálemet tanításotokkal és ránk akarjátok hárítani ennek az embernek a vérét.
29Péter azonban és az apostolok így feleitek: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.
30A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek.
31Ezt az Isten fejedelemmé és megváltóvá emelte jobbjával, hogy Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot adjon.
32És mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek és a Szentlélek is, akit az Isten adott azoknak, akik neki engedelmeskednek.
33Mikor pedig ezeket hallották, fogaikat csikorgatták és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
34Felkelt azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki az embereket.
35És így szólt hozzájuk: Izraelita férfiak, vegyétek jól fontolóra, hogy mit akartok ezekkel az emberekkel cselekedni.
36Mert kevés idővel ezelőtt felkelt Teudás, és azt állította, hogy ő valaki. Körülbelül négyszáz ember csatlakozott hozzá. Őt megölték és mindazok, akik követték, szétszóródtak és semmivé lettek.
37Ezután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején és sok népet maga után csábított. Ez is elveszett és mindazok, akik hozzá szegődtek, szétszóródtak.
38Most is azt tanácsolom nektek, ne bántsátok ezeket az embereket, és hagyjatok nekik békét. Mert ha embertől van ez a tanács vagy ez a dolog, semmivé lesz.
39Ha ellenben Istentől van, ti nem veszthetitek el őket, — hogy esetleg isten ellen harcolóknak is ne találtassatok.
40Engedtek azért neki és miután előszólították az apostolokat, megverették őket és megparancsolták, hogy Jézus nevében ne szóljanak azután szabadon bocsátották őket.
41Ők tehát örömmel távoztak a tanács elől, hogy méltóknak ítéltettek arra, hogy az ő nevéért gyalázatot szenvedjenek.
42És minden nap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.