Acts 4
1 Míg azonban ők a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok és a templomi őrség parancsnoka meg a szadduceusok.
2 Nehezteltek ugyanis amiatt, hogy a népet tanítják és hirdetik a Jézusban a halottak közül való feltámadást.
3 És rájuk vetették a kezüket és őrizetbe vették őket másnapig. Mert már este volt.
4 Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek. Így lett a férfiak száma mintegy ötezer.
5 Másnap pedig összegyűltek a főembereik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben,
6 és Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor s mind, akik a főpapi családból valók voltak.
7 És mikor őket középre állították, tudakozták tőlük: Micsoda hatalommal vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8 Akkor Péter, Szentlélekkel megtelve, így felelt nekik: Ti, főemberei a népnek és ti vének, (A 8. versben a vének szó helyett egyes kéziratokban ez olvasható: Izraelnek vénei.)
9 ha minket e mai napon egy beteg emberen való jótétemény miatt vallattok, hogy miáltal gyógyult meg ez:
10 vegyétek tudomásul mindnyájan ti és Izrael egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül, ő általa áll előttetek ez az ember épségben.
11 Ez az a kő, amelyet ti, az építők megvetettetek, amely a szegelet fejévé lett.
12 És nincs senkiben másban üdvösség; mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk.
13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát és megértették, hogy írástudatlan és egyszerű emberek, csodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.
14 Mikor azonban látták, hogy a meggyógyult ember ott áll velük együtt, semmit sem szólhattak ellenük.
15 Mikor pedig kiküldték őket a gyűlésből, így tanácskoztak maguk között:
16 Mit cselekedjünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, ezt Jeruzsálem valamennyi lakosa tudja és mi sem tagadhatjuk.
17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak a Jézus nevében;
18 Beszólították tehát őket és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében.
19 Péter és János azonban azt felelték nekik: Döntsétek el ti magatok, vajjon helyes-e az Isten előtt, ha inkább rátok hallgatunk, mint Istenre?
20 Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne szóljunk.
21 Amazok pedig nem találtak semmi módot, miként büntessék meg azokat; ezért újból megfenyegették és szabadon bocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt.
22 Mert negyven évesnél idősebb volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
23 Miután pedig szabadon bocsátották őket, elmentek az övéikhez és elbeszélték mindazt, amit a papi fejedelmek és vének mondtak nekik.
24 Mikor pedig ezek hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez és szóltak: Urunk, te teremtetted az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van.
25 Te mondtad a mi atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával a Szentlélek által: Miért zúgolódnak a pogányok és gondolnak hiábavalókat a népek?
26 Felkeltek a föld királyai és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27 Mert valóban összegyűltek Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével e városban a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit te felkentél,
28 hogy vigyék mindazt, amikről a te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy megtörténjenek.
29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet,
30 nyújtsd ki kezedé gyógyításra, hogy jelek is és csodák is történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
31 És miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek és megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátorsággal hirdették.
32 A hivők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt és senki semmi vagyonát nem mondta a magáénak, hanem mindenük közös volt.
33 És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem volt mindnyájukon.
34 Mert szűkölködő sem volt közöttük senki. Mert mindazok, akiknek szántóföldjük és házaik voltak, azokat eladták, az eladottak árát pedig elhozták,
35 és letették az apostolok lábainál, azután elosztották kinek-kinek, amint arra szüksége volt.
36 József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami lefordítva ezt jelenti: Vigasztalás fia), ez a ciprusi származású lévita,
37 mivel mezeje volt, azt eladta, a pénzt elhozta és az apostolok lábainál letette.