1Míg azonban ők a néphez szóltak, odaléptek hozzájuk a papok és a templomi őrség parancsnoka meg a szadduceusok.
2Nehezteltek ugyanis amiatt, hogy a népet tanítják és hirdetik a Jézusban a halottak közül való feltámadást.
3És rájuk vetették a kezüket és őrizetbe vették őket másnapig. Mert már este volt.
4Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek. Így lett a férfiak száma mintegy ötezer.
5Másnap pedig összegyűltek a főembereik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben,
6és Annás, a főpap, és Kajafás és János és Sándor s mind, akik a főpapi családból valók voltak.
7És mikor őket középre állították, tudakozták tőlük: Micsoda hatalommal vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8Akkor Péter, Szentlélekkel megtelve, így felelt nekik: Ti, főemberei a népnek és ti vének, (A 8. versben a vének szó helyett egyes kéziratokban ez olvasható: Izraelnek vénei.)
9ha minket e mai napon egy beteg emberen való jótétemény miatt vallattok, hogy miáltal gyógyult meg ez:
10vegyétek tudomásul mindnyájan ti és Izrael egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halottak közül, ő általa áll előttetek ez az ember épségben.
11Ez az a kő, amelyet ti, az építők megvetettetek, amely a szegelet fejévé lett.
12És nincs senkiben másban üdvösség; mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk.
13Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát és megértették, hogy írástudatlan és egyszerű emberek, csodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.
14Mikor azonban látták, hogy a meggyógyult ember ott áll velük együtt, semmit sem szólhattak ellenük.
15Mikor pedig kiküldték őket a gyűlésből, így tanácskoztak maguk között:
16Mit cselekedjünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, ezt Jeruzsálem valamennyi lakosa tudja és mi sem tagadhatjuk.
17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak a Jézus nevében;
18Beszólították tehát őket és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében.
19Péter és János azonban azt felelték nekik: Döntsétek el ti magatok, vajjon helyes-e az Isten előtt, ha inkább rátok hallgatunk, mint Istenre?
20Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokról ne szóljunk.
21Amazok pedig nem találtak semmi módot, miként büntessék meg azokat; ezért újból megfenyegették és szabadon bocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt.
22Mert negyven évesnél idősebb volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
23Miután pedig szabadon bocsátották őket, elmentek az övéikhez és elbeszélték mindazt, amit a papi fejedelmek és vének mondtak nekik.
24Mikor pedig ezek hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez és szóltak: Urunk, te teremtetted az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van.
25Te mondtad a mi atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával a Szentlélek által: Miért zúgolódnak a pogányok és gondolnak hiábavalókat a népek?
26Felkeltek a föld királyai és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27Mert valóban összegyűltek Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével e városban a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit te felkentél,
28hogy vigyék mindazt, amikről a te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy megtörténjenek.
29Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet,
30nyújtsd ki kezedé gyógyításra, hogy jelek is és csodák is történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
31És miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek és megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátorsággal hirdették.
32A hivők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt és senki semmi vagyonát nem mondta a magáénak, hanem mindenük közös volt.
33És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem volt mindnyájukon.
34Mert szűkölködő sem volt közöttük senki. Mert mindazok, akiknek szántóföldjük és házaik voltak, azokat eladták, az eladottak árát pedig elhozták,
35és letették az apostolok lábainál, azután elosztották kinek-kinek, amint arra szüksége volt.
36József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami lefordítva ezt jelenti: Vigasztalás fia), ez a ciprusi származású lévita,
37mivel mezeje volt, azt eladta, a pénzt elhozta és az apostolok lábainál letette.