1Péter és János együtt mentek fel a templomba, az imádkozás órájára, kilenc órakor.
2És egy férfit hoztak oda, aki születésétől fogva sánta volt. Ezt naponta oda szokták vinni a templomnak úgynevezett Ékes-kapujába, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.
3Mikor ez látta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.
4Ekkor Péter Jánossal együtt rátekintett és így szólt: Nézz ránk.
5Ő tehát figyelmesen rájuk nézett abban a reményben, hogy valamit kap tőlük.
6De Péter azt mondta: Ezüstöm és aranyom nincs, de amim van, azt adom neked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében, — járj!
7És jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödött a lába és a bokája.
8Felszökött, talpra állott és járt. Majd bement velük a templomba és dicsérte az Istent járkálva, szökellve.
9És az egész nép látta őt, hogy jár és dicséri az Istent,
10és felismerték, hogy ez volt az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes-kapujában. És megteltek csodálkozással és megdöbbenéssel afelett, ami vele történt.
11Miközben pedig ő állandóan Péter és János nyomában volt, az egész nép megdöbbenve összefutott hozzájuk az oszlopcsarnokba, amelyet Salamonénak neveznek.
12Ennek láttára pedig Péter így szólt a néphez: Izrael férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek úgy ránk, mintha tulajdon erőnkkel vagy kegyességünkkel műveltük volna azt, hogy ő járjon.
13Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene, megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, bár ő ítéletével el akarta bocsátani.
14Ti azonban azt a Szentet és Igazat megtagadtátok és azt kívántátok, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon nektek,
15az élet fejedelmét pedig megöltétek, azt, akit az Isten feltámasztott a halottak közül. Ennek mi tanúi vagyunk.
16És az ő nevébe vetett hit által erősítette meg ő maga ezt, akit ti láttok és ismertek, és a tőle kapott hit adta vissza épségét, mindnyájatok szeme láttára.
17De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti vezetőitek is.
18Az Isten pedig így töltötte be mindazt, amit eleve hirdetett minden próféta szája által, hogy az ő Krisztusának szenvednie kell.
19Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek s így eljöjjenek az enyhülés napjai az Úrtól,
20és elküldje Jézust, akit Krisztusul rendelt nektek
21és akit az égnek kell magába fogadnia mindaddig, míg minden újjá nem teremtetik, amiről szól az Isten az ő szent prófétáinak szája által eleitől fogva.
22Mert Mózes ezt mondta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek, atyátokfiai közül, mint engem: mindenben őt hallgassátok, amit csak mond nektek.
23Lesz pedig, hogy minden lélek, amely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.
24De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek.
25Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten kötött a mi atyáinkkal, amikor így szólt Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a föld nemzetségei mindnyájan.
26Az Isten az ő Fiát elsősorban nektek támasztotta fel és elküldte őt, aki megáld titeket azáltal, hogy mindegyikőtök megtér a bűneiből.