Acts 26
1 Agrippa pedig így szólt Pálhoz: Megengedjük neked, hogy szólj a magad mentségére. Ekkor Pál kinyújtotta kezét és ekként védekezett:
2 Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy mindarra nézve, amivel a zsidók vádolnak engem, előtted védekezhetem a mai napon,
3 mert te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdéseit. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen.
4 Életemet, amely kezdetétől az én népem között Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan.
5 Ők tudják rólam eleitől fogva — ha bizonyságot akarnak tenni —, hogy én mint farizeus a mi vallásunk legszigorúbb pártja szerint éltem.
6 Most is ama reménység miatt állok itt bírói eljárás alatt, melyet Isten az ígéretben adott atyáinknak,
7 amelyre a mi tizenkét törzsünk Istent éjjel-nappal buzgón szolgálva, reméli, hogy eljut: ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.
8 Miért látszik előttetek hihetetlennek, hogy az Isten halottakat támaszt fel?
9 Egykor én is úgy véltem, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
10 Meg is cselekedtem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe vetettem, miután erre a papi fejedelmektől meghatalmazást nyertem. Sőt mikor megölték őket, szavazatommal hozzájárultam,
11 És minden zsinagógában gyakori büntetéssel igyekeztem őket káromlásra kényszeríteni, szerfelett dühöngtem ellenük és egészen az idegen városokig üldöztem őket.
12 Mikor ez ügyben éppen úton voltam Damaskus felé a papi fejedelmektől vett meghatalmazással és engedéllyel,
13 déltájban az úton úgy láttam, óh király, hogy a mennyből napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat.
14 Mikor pedig mi mindnyájan földre estünk, szót hallottam, amely hozzám szólott és ezt mondta héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
15 Én pedig szóltam: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig ezt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
16 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg néked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek mind arra nézve, amit láttál, mind azokra nézve, amiket majd később jelentek meg neked.
17 Mert megszabadítalak téged a néptől és a pogányoktól, akik közé most küldelek,
18 hogy megnyisd szemüket, hogy sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneik bocsánatát vegyék és osztályrészt azok között, akik megszenteltettek a bennem való hit által.
19 Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt,
20 hanem először a damaskusiaknak és jeruzsálemieknek, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek meg az Istenhez, és cselekedjenek megtéréshez méltó cselekedeteket.
21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban és akartak megölni.
22 De mivel Isten megsegített mind e mai napig, itt állok és tanúbizonyságot teszek mind kicsinynek, mind nagynak, és semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták, mind Mózes hirdették, hogy be fognak teljesedni:
23 hogy Krisztusnak szenvednie kell, és hogy mint a halottak feltámadásából az első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.
24 Mikor pedig ezeket mondta a maga mentségére, Fesztus hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál; a sok tudomány őrültségbe visz.
25 Ő pedig válaszolt: Nem vagyok bolond, nemes Fesztus, hanem igaz és józan beszédeket hirdetek.
26 Mert tud ezekről a király, akihez nyílt bátorsággal is szólok, mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna, hiszen nem valami zugban történt dolog ez.
27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28 Agrippa pedig így felelt Pálnak: Előbb-utóbb rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek.
29 Pál pedig ezt mondta: Kívánnám Istentől, hogy akár előbb, akár utóbb ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennétek, amilyen én is vagyok, e bilincsek nélkül.
30 Ezután felkelt a király, a helytartó, Bernicé és akik velük együtt ültek,
31 és távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halált vagy fogságot érdemlő dolgot nem cselekszik ez az ember.
32 Agrippa pedig így szólt Fesztusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.