1Miután Fesztus megérkezett a tartományába, három nap múlva Cézáreából felment Jeruzsálembe.
2Panaszt tettek pedig előtte a papi fejedelmek és a zsidók főemberei Pál ellen és sürgették,
3maguknak azt a kedvezést kérve Pál kárára, hogy hozassa őt Jeruzsálembe, mert lest akartak neki vetni, hogy megölhessék az úton.
4Fesztus azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig hamarosan odautazik.
5Akik azért köztetek — úgymond — főemberek, jöjjenek le velem és ha van valami gonoszság abban az emberben, emeljenek vádat ellene.
6Miután pedig legfeljebb nyolc vagy tíz napig időzött közöttük, lement Cézáreába; és másnap bírói székbe ült és Pált előhozatta.
7Mikor pedig az megjelent, a Jeruzsálemből leutazott zsidók körülállották és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani,
8mivel Pál a maga védelmére ezt felelte: Sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen semmit sem vétettem.
9Fesztus azonban a zsidóknak kedveskedni akart és feleletképen azt mondta Pálnak: Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzem feletted?
10Pál azonban azt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok; itt kell megítéltetnem. A zsidók ellen semmit sem vétettem, amint te magad is jól tudod.
11Mert ha vétkes vagyok, és ha valami halált érdemlőt cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha azonban alaptalanok azok, amikkel ezek vádolnak engem, senki engem barátságért kezökbe nem adhat. A császárhoz fellebbezek.
12Ekkor Fesztus miután tanácsával értekezett, így felelt: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.
13Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bernicé érkezett Cézáreába, hogy köszöntsék Fesztust.
14Mikor pedig több napig időztek ott, Fesztus a király előtt szóba hozta Pál ügyét: Van itt egy férfiú, akit Félix hagyott foglyul.
15Mikor Jeruzsálembe mentem, a papi fejedelmek és a zsidók vénei panaszt tettek ellene, kérték az elítéltetését.
16Ezeknek én azt feleltem, hogy rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, míg a vádlottat vádlóival nem szembesítik s így alkalmat nem nyer arra, hogy a vád ellen védekezzék.
17Mikor tehát idegyűltek, másnap haladék nélkül az ítélőszékbe ültem és elővezettettem azt a férfiút.
18Ám vádlói mikor előállottak, semmi bűnt sem hoztak fel ellene azok közül, amiket én sejtettem,
19hanem holmi vitás kérdéseik voltak vele, az ő tulajdon babonájuk felől és bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él.
20Mivel pedig nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, megkérdeztem, vajjon akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítéltessék meg ezekben.
21Mikor pedig Pál fellebbezett és azt kívánta, hogy tartsák fogva a császár döntéséig, parancsot adtam, hogy őrizzék, amíg a császárhoz küldhetem.
22Agrippa pedig így szólt Fesztusnak: Magam is szeretném hallani ezt az embert. Ő pedig így felelt: Holnap hallani fogod.
23Másnap tehát Agrippa és Bernicé nagy pompával jelent meg és miután bementek a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főembereivel együtt, Fesztus parancsára előhozták Pált.
24És szólt Fesztus: Agrippa király és ti férfiak mindnyájan, akik velünk együtt itt vagytok! Látjátok ezt az embert, aki miatt az egész zsidóság Jeruzsálemben is, itt is megkeresett engem, azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.
25Én pedig, bár úgy találtam, hogy semmi halált érdemlőt nem cselekedett, de mivel éppen ő maga a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm őt.
26Felőle semmi bizonyost nem tudok írni az én uramnak. Ezért hozattam elétek és kiváltképpen eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
27Értelmetlen dolognak látszik ugyanis előttem, ha valaki úgy küld foglyot, hogy egyúttal az ellene emelt vádat is nem jelenti