Acts 24
1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap a vének közül néhánnyal és egy Tertulus nevű ügyvéddel és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.
2 Mikor pedig őt előhívták, Tertulus vádolni kezdte:
3 Nemes Félix, hogy általad nagy békességhez jutottunk és gondoskodásod folytán helyes intézkedések történtek e nép érdekében, ezt mi minden tekintetben és mindenütt teljes hálával ismerjük el.
4 De hogy sokáig ne tartóztassalak, kérlek, hallgass meg röviden minket a te kegyes jó indulatod szerint.
5 Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez az ember maga a pestis és meghasonlást támaszt a földkerekségen levő valamennyi zsidó között és feje a názáretiek eretnekségének.
6 A templomot is be akarta szennyezni, de elfogtuk és a mi törvényünk szerint akartuk őt megítélni,
7 Liziás ezredes azonban odajött és erőszakkal kivette a kezünkből.
8 És azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Ha kihallgatod őt, magad is meggyőződhetsz mindezekről, amikkel vádoljuk.
9 E vádhoz csatlakoztak a zsidók is és erősítgették, hogy valóban így van.
10 Amikor a helytartó intett Pálnak, hogy beszéljen, ő így felelt: Mivel tudom, hogy te sok esztendő óta bírája vagy ennek a népnek, nagyobb bátorsággal védekezem a magam ügyében.
11 Mert megtudhatod, hogy nincs tizenkét napjánál több, amióta feljöttem Jeruzsálembe imádkozni.
12 És a templomban sem találtak engem, hogy bárkivel vitatkoztam volna, vagy hogy a népet lázítottam volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13 Azt sem bizonyíthatják rám, amivel most vádolnak.
14 Azt azonban megvallom neked, hogy én ama tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva.
15 Reménységem van ugyanis az Istenben, hogy — amit ezek maguk is várnak, — lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
16 Abban gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.
17 Sok esztendő múlva pedig eljöttem, hogy az én népemnek alamizsnát és áldozatokat hozzak.
18 Eközben és amikor a tisztulási fogadalmat teljesítettem, nem pedig csődületben, sem nem lázadásban talált rám a templomban
19 néhány ázsiai zsidó, akiknek ide kellett volna jönniük eléd és itt vádolni, ha valami panaszuk van ellenem.
20 Vagy mondják meg ezek maguk, vajjon találtak-e bennem valami törvényellenes cselekedetet, mikor a tanács előtt álltam,
21 hacsak ez egyetlen szó tekintetében nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt állok most vádlottként előttetek.
22 De Félix elhalasztotta ügyüket, mivel pontos tudomása volt erről a tanításról és azt mondta: Mikor Liziás ezredes lejön, akkor fogok dönteni ügyetekben.
23 És megparancsolta a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen és hozzátartozói közül senkit se tiltsanak el attól, hogy szolgáljon neki.
24 Néhány nap múlva pedig Félix megjelent feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt, maga elé hívatta Pált és meghallgatta őt a Krisztusban való hit felől.
25 De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve, ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak.
26 Egyszersmind pedig azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki. Ezért gyakrabban magához hivatta és elbeszélgetett vele. (A 26. versben egyes kéziratok az első mondat végén hozzáteszik: hogy őt szabadon bocsássa)
27 Két esztendő múlva Porcius Fesztus lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, hogy a zsidók kedvében járjon.