1Ekkor Pál végigtekintett a tanácson és így szólt: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
2Anániás pedig, a főpap, megparancsolta azoknak, akik mellette álltak, hogy üssék szájon.
3Akkor Pál így szólt neki: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélj felettem a törvény szerint és törvényellenesen azt parancsolod, hogy engem verjenek?
4Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod?
5Pál erre azt mondta: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te népednek fejedelmét ne átkozd!
6Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a tanács előtt. Atyámfiai férfiak, én farizeus vagyok, farizeusnak a fia a halottak feltámadásának reménysége miatt vádolnak engem.
7Mihelyt pedig ezt mondta: meghasonlás támadt a farizeusok és szadduceusok között és a gyűlés megoszlott.
8Mert a szadduceusok azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok ellenben mind a kettőt vallják.
9Nagy kiáltozás támadt tehát és a farizeuspárti írástudók közül némelyek felálltak és heves vitatkozásban ezt mondták: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt neki vagy angyal? (A 9. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Ne tusakodjunk Isten ellen.)
10És mivel nagy meghasonlás támadt, az ezredes attól félve, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta hogy a csapat jöjjön le, ragadja ki közülük és vigye a várba.
11A következő éjtszka pedig az Úr odaállt mellé és ezt mondta: Bízzál, mert amint Jeruzsálemben bizonyságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is.
12Másnap pedig a zsidók összeálltak, átok alatt megfogadták egymásnak, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik.
13Többen voltak pedig negyvennél, akik ezt az összeesküvést szőtték.
14Ezek elmentek a papi fejedelmekhez és vénekhez, és ezt mondták: Átok alatt köteleztük magunkat, hogy semmit sem ízlelünk addig, amíg Pált meg nem öljük,
15Most azért a tanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy holnap hozza le hozzátok, mintha az ügyét alaposabban akarnátok megvizsgálni. Mi pedig készek vagyunk megölni őt, mielőtt ideér.
16Pál nőtestvérének fia azonban meghallotta ezt a cselvetést, elment és amint bejutott a várba, tudtára adta Pálnak.
17Pál pedig az egyik századost magához hivatta és ezt mondta: Vezesd az ezredeshez ezt az ifjút, mert jelenteni akar neki valamit.
18Az tehát maga mellé vette őt, elvitte az ezredeshez és azt mondta: A fogoly Pál magához; hívatott engem, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert mondani akar neked valamit,
19Az ezredes pedig kézenfogta, félrevonult vele és tudakolta: Mi az, amit nekem jelenteni akarsz?
20Az pedig szólt: A zsidók elhatározták, hogy megkérnek téged, hozasd le Pált holnap a tanács elé, mintha alaposabban meg akarnák vizsgálni az ügyét.
21De te ne engedj nekik, mert közülök több mint negyven férfi les rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is vannak és várják az üzenetedet.
22Akkor az ezredes elbocsátotta az ifjút és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket jelentetted nekem.
23Ezután magához hívatott kettőt a századosok közül és így szólt: Készítsetek fel kétszáz katonát, hogy induljanak Cézáreába, és hetven lovast meg kétszáz dárdást az éjszaka harmadik órájától fogva;
24és adjanak melléjük nyerges állatokat is. hogy Pált felültetve, biztonságban vigyék Félix helytartóhoz.
25Levelet is írt, amelynek tartalma ez volt:
26Klaudius Liziás a nemes helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi.
27Ezt a férfiút a zsidók elfogták és meg akarták ölni, de odamenve csapatommal, kiszabadítottam, mivel megtudtam, hogy római polgár.
28Amikor pedig meg akartam tudni, mivel vádolják, levitettem a tanácsuk elé
29és úgy találtam, hogy az ő törvényük vitás kérdései felől vádolják, de semmi halált vagy fogságot érdemlő vád nincs ellene.
30Minthogy pedig jelentették nekem, hogy a zsidók e férfiú ellen merényletet akarnak elkövetni, azonnal hozzád küldtem őt, meghagyva vádlóinak is, hogy ami panaszuk van ellene, előtted mondják el. Légy jó egészségben!
31A katonák tehát, amint megparancsolták nekik, magukhoz vették Pált és elvitték azon az éjtszakán Antipatrisba.
32Másnap pedig a lovasok kíséretében tovább küldték őt, és visszatértek a várba.
33Amazok pedig Cézáreába érve átadták a levelet a helytartónak, és Pált is eléje állították.
34Mikor pedig a helytartó a levelet elolvasta, megkérdezte, melyik tartományból való és mikor megtudta, hogy Ciliciából,
35azt mondta: Majd akkor hallgatlak ki, ha vádlóid is megérkeznek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.