1Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg beszédemet, amellyel előttetek védekezem.
2Mikor pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. És szólt:
3Én zsidó vagyok, a ciliciai Tárzusban születtem, de ebben a városban növekedtem fel Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorúsága szerint tanítottak, és én is oly buzgón ragaszkodtam az Istenhez, mint ma ti mindnyájan.
4Ennek a tanításnak a híveit halálra üldöztem, megkötöztem és tömlöcbe vetettem férfiakat is, nőket is;
5tanúja ennek a főpap is és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam az atyafiakhoz és elmentem Damaskusba, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
6Történt pedig, hogy amint mentem és közeledtem Damaskushoz, déltájban hirtelen nagy mennyei világosság sugárzott körül engem,
7és a földre estem és szót hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
8Én pedig azt feleltem: Kicsoda vagy, uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták — és megrémültek — de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt.
10Én pedig szóltam: Mit cselekedjem, Uram? Az Ú erre azt mondta nekem: Kelj fel és menj Damaskusba; majd ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt, hogy véghez vidd.
11Mivel azonban ama világosság ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek és úgy mentem be Damaskusba.
12Egy bizonyos Anániás pedig, aki a törvény szerint kegyes férfiú, kiről az összes ott lakó zsidók jó bizonyságot tesznek,
13eljött hozzám, mellém állott és így szólt: Atyámfia, Saul, láss újból! És én abban a pillanatban megláttam őt.
14Ő pedig szólt: A mi atyáink istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát és meglásd amaz Igazat és szót hallj az ő szájából.
15Mert az ő tanúja leszel minden embernél, ama dolgok felől, amiket láttál és hallottál.
16Most tehát miért késel? Kelj fel, keresztelkedjél meg, mosd le a bűneidet, és hívd segítségül az Ú nevét.
17Történt pedig, hogy mikor Jeruzsálembe visszatértem és imádkoztam a templomban, lelkemben elragadtattam
18és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből mert nem fogadják be a felőlem való bizonyságtételedet.
19Ekkor így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy tömlöcbe vetettem és vertem minden zsinagógában azokat, akik benned hittek.
20És mikor a te mártírodnak, Istvánnak vérét ontották, én is ott álltam, és helyeseltem az ő megölését és őriztem azoknak a ruháját, akik őt megölték.
21És azt mondta nekem: Eredj el, mert messze küldelek téged, a pogányok közé.
22Hallgatták pedig őt eddig a szóig, de most felemelték hangjukat és ezt mondták: Töröld el a föld színéről az ilyent, mert nem szabad neki élnie.
23Mivel pedig kiáltoztak, ruhájukat elhányták és port szórtak a levegőbe,
24az ezredes megparancsolta, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hadd tudja meg, miért kiáltoztak úgy ellene.
25Mikor pedig lekötötték szíjakkal, így szólt Pál az ott álló századosnak: vajjon szabad nektek megkorbácsolnotok egy római polgárt, akit még nem ítéltek el?
26Miután pedig ezt meghallotta a százados, elment az ezredeshez és ezt jelentette neki: Mit akarsz tenni? Ez az ember ugyanis római polgár.
27Ekkor az ezredes odament hozzá és ezt mondta neki: Mondd meg nekem, hogy csakugyan római polgár vagy? Ő pedig szólt: Az.
28Az ezredes így felelt: Én nagy összegért vásároltam meg a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én meg benne is születtem.
29Ekkor nyomban ott hagyták, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, mikor megtudta, hogy római polgár és mégis megkötöztette.
30Másnap pedig bizonyosat akart tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, feloldoztatta tehát bilincseiből és megparancsolta, hogy a papi fejedelmek az egész tanáccsal együtt üljenek össze. Ekkor Pált lehozatta és eléjük állította.