1Amint elváltunk tőlük, elindultunk és egyenesen haladva, Kóusba érkeztünk, másnap pedig Ródusba és onnét Patarába.
2Ott találtunk egy Feníciába induló hajót: ebbe beszállva, elhajóztunk.
3És miután megláttuk Ciprust és elhagytuk balkéz felé, Szíriába eveztünk és Tírusban kötöttünk ki, mert a hajó ott rakta ki terhét.
4És amikor megtaláltuk a tanítványokat, ott maradtunk hét napig. Ezek Pálnak a Lélek által azt mondták, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, elindulva folytattuk utunkat és mindenki elkísért bennünket az asszonyokkal és gyermekekkel együtt még a városon is túl. És a tenger partján térdre esve imádkoztunk.
6Azután elbúcsúztunk egymástól, hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek övéikhez.
7Amikor a tengeri út végére értünk, Tírusból eljutottunk Ptolemaisba, köszöntöttük az atyafiakat, és náluk maradtunk egy napig.
8Másnap pedig elutaztunk és megérkeztünk Cézáreába, bementünk Fülöp evangélista házába, aki ama hét közül való volt, és nála szálltunk meg.
9Ennek pedig volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak.
10Mialatt pedig több napig ott tartózkodtunk, lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabus.
11Mikor ez hozzánk érkezett, vette a Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben azt a férfiút, akié ez az öv, és a pogányok kezére adják.
12Mikor pedig ezeket hallottuk, mind mi, mind az odavalók kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe,
13de Pál így feledt: Miért teszitek ezt, sírva és szívemet keserítve? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14Mikor tehát nem engedett, megnyugodtunk és ezt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!
15E napok után pedig felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.
17Mikor Jeruzsálembe értünk, örömmel fogadtak minket az atyafiak.
18Másnap pedig Pál velünk együtt bement Jakabhoz és a vének mindnyájan ott voltak.
19Köszöntötte őket és részletesen előadta, amit Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20Azok pedig ennek hallatára dicsőítették az Istent és ezt mondták neki: Látod, atyánkfia, mily sok ezer zsidó van, akik hivőkké lettek és mindnyájan buzgólkodnak a törvények megtartásában.
21Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak.
22Mit tegyünk tehát? Mindenesetre meg fogják hallani, hogy ideérkeztél.
23Tedd hát azt, amit neked mondunk. Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
24Ezeket vedd magad mellé, menj fel velük tisztulásra és fizess helyettük, hogy megnyírhassák fejüket. így majd mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallott, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.
25A pogányokból lett hívőknek pedig megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak mind a bálványáldozatoktól, mind a vértől, mind a fulladt állattól, mind a paráznaságtól.
26Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat és másnap velük együtt megtisztulva, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le a tisztulás napjai, és mikor mutatják be mindegyikükért az áldozatot.
27Mikor azonban a hét nap már eltelőben volt, az ázsiai zsidók meglátták őt a templomban, ellene ingerelték az egész sokaságot, rávetették a kezüket,
28és ezt kiáltották: Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember az, aki mindenkit mindenütt a nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít; ezenfelül még görögöket is hozott a templomba, amivel beszennyezte ezt a szent helyet.
29Előbb ugyanis látták vele az efezusi Trofimust a városban, s azt gondolták, hogy Pál bevitte a templomba.
30Felzúdult tehát az egész város, a nép összecsődült, megragadták Pált, kivonszolták a templomból és az ajtókat azonnal bezárták.
31Mikor pedig meg akarták őt ölni, eljutott a híre a katonai csapat ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem fellázadt.
32Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Mikor ezek meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
33Ekkor az ezredes odaért, elfogatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34De ki egyet, ki mást kiáltott a tömeg között és mivel a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba.
35Mikor azonban a lépcsőkhöz ért, a katonáknak vinniük kellett a tömeg erőszakoskodása miatt.
36Mert nagy néptömeg követte, kiáltozva: Öld meg őt!
37És mikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: Vájjon szabad-e nekem valamit szólnom hozzád? Az pedig szólt: Hát te tudsz görögül?
38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vitte ki a négyezer összeesküvőt?
39Pál pedig szólt: Én ugyan tárzusi zsidó vagyok, Cilicia nem ismeretlen városának polgára, de kérlek, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez.
40Mikor aztán megadta az engedélyt, Pál a lépcsőkön állva, intett kezével a népnek és mikor nagy csend lett, megszólalt héber nyelven és ezt mondta: