1Történt pedig közben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál bejárta a felső tartományokat, Efezusba érkezett és mikor néhány tanítványra talált,
2ezt kérdezte tőlük: vajjon vettetek-e Szentlelket, miután hívőkké lettetek? Azok pedig így feleltek neki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.
3És szólt nekik: Hát mire keresztelkedtetek meg? Azok pedig azt válaszolták: János keresztségére.
4Szólt pedig Pál: János megtérés keresztségével keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Jézus Krisztusban,
5Mikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.
6És miután Pál rájuk tette a kezét, Szentlélek szállt rájuk, úgyhogy nyelveken beszéltek és prófétáltak.
7Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.
8Amikor bement a zsinagógába, bátran beszélt, és három hónapon át vitatkozva igyekezett meggyőzni őket az Isten országára tartozó dolgokról.
9Mikor azonban némelyek megkeményítették magukat, engedetlenek voltak és szidalmazták az Úr útját az egybegyűltek előtt, elvált tőlük és magával vitte a tanítványokat. Ettől fogva mindennap egy bizonyos Tirannus iskolájában prédikált.
10így volt ez két esztendeig, úgyannyira, hogy mindazok, akik Ázsiában laktak, mind zsidók, mind görögök hallgatták az Úr igéjét.
11Isten pedig rendkívüli csodákat cselekedett Pál keze által,
12úgyhogy a betegekhez is elvitték testéről a kendőket vagy kötényeket és azok meggyógyultak a betegségeikből és a gonosz lelkek kimentek belőlük.
13Egyes kóbor zsidó ördögűzők pedig kuruzsolni kezdtek az Úr Jézus nevével olyanokat, akikben gonosz lelkek voltak, és ezt mondták: Kényszerítünk titeket Jézusra. akit Pál prédikál!
14És ezt egy bizonyos Skéva nevű zsidó főpap hét fia művelte.
15De a gonosz lélek így válaszolt: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?
16Erre az az ember, akiben a gonosz lélek volt, nekik ugrott, legyűrte őket s annyira hatalmat vett rajtuk, hogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
17Ez pedig tudomására jutott mindenkinek, zsidóknak és görögöknek, akik Efezusban laktak, úgyhogy félelem szállott mindnyájukra és magasztalták az Úr Jézus nevét.
18És sokan a hivők közül eljöttek, megvallottak és elbeszélték ördögi mesterkedésüket.
19Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, könyveiket összehordtak és mindenki láttára megégették azokat. Amikor a könyvek árát összeszámolták, úgy találták, hogy az ötvenezer ezüstpénz.
20Így az Úr igéje hatalmasan terjedt és megerősödött.
21Ezek után Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Aháját bejárva Jeruzsálembe megy és ezt mondta: Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom.
22Elküldött pedig Macedóniába kettőt azok közül, akik neki szolgáltak: Timótheust és Erásztust, ő maga egy ideig Ázsiában maradt
23Támadt azonban abban az időben nem csekély háborúság az Úr útja miatt.
24Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Diána templomokat készített, s ezáltal a kézműveseknek nem csekély nyereséget adott,
25gyűlésre hívta őket a rokon mesterséget folytatókkal együtt és ezt mondta: Férfiak, tudjátok, hogy a mi jólétünk ebből a mesterségből van.
26De látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusnak, hanem úgyszólva egész Ázsiának sok népét eláltatta és megtévesztette, mivel azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak.
27De nemcsak minket fenyeget ez a veszedelem, hogy ez a mesterség hitelét veszti, hanem hogy a nagy istennőnek, Diánának templomát is semmibe veszik, úgyhogy odavész az ő nagysága, pedig egész Ázsia és az egész földkerekség tiszteli.
28Amikor ezeket hallották, elteltek haraggal és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Diána!
29És megtelt az egész város izgalommal. És egy akarattal a színházba rohantak, megragadták Gájust és Arisztarkust, Pál útitársait, akik Macedóniából valók voltak.
30Pált azonban, mikor a nép közé akart menni, nem eresztették a tanítványok.
31Néhányan a tartomány főtisztviselői közül is, akik neki barátai voltak, elküldtek hozzá, és kérték őt, hogy ne menjen a színházba.
32Ott ki egyet, ki mást kiáltozott, mert a népgyűlés összezavarodott és a többség azt sem tudta, miért gyűltek össze.
33A tömegből pedig előállították Sándort, minthogy a zsidók őt tuszkolták előre. Sándor pedig kezével intve, védekezni akart a nép előtt.
34Mikor azonban megismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindnyájukból, amely mintegy két óra hosszáig tartott: Nagy az efezusi Diána!
35Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, így szólt: Efezusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Diána templomának és az égből lehullott képének őrizője?
36Mivel tehát ezeknek senki sem mondhat ellent, szükséges, hogy lecsendesedjetek és semmiféle meggondolatlanságot ne cselekedjetek.
37Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik sem nem templomrablók, sem a mi istennőnk ellen káromlást nem mondtak.
38Ha tehát Demeternek és kézműves társainak valaki ellen panaszuk van, vannak erre törvényszékek és helytartók: pereljenek azok előtt egymással.
39Ha pedig egyéb dologra nézve van valami panaszotok, a törvényes népgyűlésen majd elintézhetitek.
40Mert félő, hogy lázadással vádolnak minket a mai napért, mivel semmi ok sincs, amivel számot tudnánk adni ezért a csődületért. Ezeket mondva, feloszlatta a gyűlést.
41Összevont szöveg