1Ezek után Pál Athénből eltávozott és Korinthusba ment.
2Itt egy Akvila nevű pontusi származású zsidóra talált, aki nemrég jött Itáliából, és feleségére, Priszcillára — mivel Klaudius megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából és hozzájuk csatlakozott.
3Mivel pedig ugyanazt a mesterséget folytatta, náluk maradt és ott dolgozott. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak.
4Vitatkozott pedig minden szombaton a zsinagógában és igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.
5Mikor pedig megérkezett Macedóniából Szilás és Timótheus, Pál teljesen az ige hirdetésében foglalatoskodott és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.
6De mikor ellenszegültek és káromlásokat mondtak, ruháját megrázta és ezt mondta nekik: Véretek a fejetekre! Én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.
7És elköltözött onnét, egy Titius Jusztus nevű istenfélő ember házába, amely szomszédos volt a zsinagógával.
8Kriszpus pedig, a zsinagógai elöljáró, hitt az Úrban egész házanépével együtt; a korinthusiak közül is sokan, miután hallották, hittek és megkeresztelkedtek.
9Szólt pedig az Úr éjjel látomás által Pálnak: Ne félj, hanem prédikálj és ne hallgass,
10Mert én veled vagyok és senki sem támad rád, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban.
11És ott lakott egy esztendeig és hat hónapig és tanította köztük az Isten igéjét.
12Mikor pedig Gallió lett Ahája helytartója, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra s a törvényszék elé vitték,
13és ezt mondták: Ez az embereket arra csábítja, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
14Mikor pedig Pál meg akarta nyitni száját, Gallió azt mondta a zsidóknak: Ha valóban valami erőszakról vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, megokolt volna, hogy meghallgassalak titeket.
15De mivel tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, azt intézzétek el ti magatok, mert én ezekben nem akarok bíró lenni.
16És elűzte őket a törvényszék elől.
17Ekkor valamennyien megragadták Szósztenest, a zsinagógai elöljárót és ütlegelték a törvényszék előtt. Gallió azonban nem törődött vele.
18Pál pedig még egy jó ideig ott maradt, azután elbúcsúzott az atyafiaktól, Szíriába hajózott és vele együtt Priszcilla és Akvila, miután ő a fejét Kenkreában megnyíratta; mert ez volt a fogadása.
19így jutott Efezusba és azokat otthagyta, ő maga pedig bement a zsinagógába és vitatkozott a zsidókkal.
20Ám mikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt hajlandó,
21hanem búcsút vett tőlük és azt mondta: Ismét visszajövök hozzátok, ha az Isten akarja. És elhajózott Efezusból.
22És miután Cézáreába ért, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, és lement Antiókhiába.
23És miután egy darabig ott időzött, elment, rendre bejárta Galácia tartományát és Frigiát, és erősítette a tanítványokat mind.
24Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, járatos az írásokban.
25Ez már oktatást nyert az Úr útjáról és miután lélekben buzgó volt, pontosan hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, bár csak János keresztségét ismerte.
26És kezdett nagy bátorsággal szólani a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, magukhoz vették és még pontosabban kifejtették előtte az Isten útját.
27Majd mikor Ahájába akart átmenni, az atyafiak buzdították és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Mikor odaérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek a kegyelem által,
28mert nyilvánosan nagy erővel cáfolta a zsidókat, bizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus