Acts 18
1 Ezek után Pál Athénből eltávozott és Korinthusba ment.
2 Itt egy Akvila nevű pontusi származású zsidóra talált, aki nemrég jött Itáliából, és feleségére, Priszcillára — mivel Klaudius megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából és hozzájuk csatlakozott.
3 Mivel pedig ugyanazt a mesterséget folytatta, náluk maradt és ott dolgozott. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak.
4 Vitatkozott pedig minden szombaton a zsinagógában és igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.
5 Mikor pedig megérkezett Macedóniából Szilás és Timótheus, Pál teljesen az ige hirdetésében foglalatoskodott és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.
6 De mikor ellenszegültek és káromlásokat mondtak, ruháját megrázta és ezt mondta nekik: Véretek a fejetekre! Én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.
7 És elköltözött onnét, egy Titius Jusztus nevű istenfélő ember házába, amely szomszédos volt a zsinagógával.
8 Kriszpus pedig, a zsinagógai elöljáró, hitt az Úrban egész házanépével együtt; a korinthusiak közül is sokan, miután hallották, hittek és megkeresztelkedtek.
9 Szólt pedig az Úr éjjel látomás által Pálnak: Ne félj, hanem prédikálj és ne hallgass,
10 Mert én veled vagyok és senki sem támad rád, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban.
11 És ott lakott egy esztendeig és hat hónapig és tanította köztük az Isten igéjét.
12 Mikor pedig Gallió lett Ahája helytartója, a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra s a törvényszék elé vitték,
13 és ezt mondták: Ez az embereket arra csábítja, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
14 Mikor pedig Pál meg akarta nyitni száját, Gallió azt mondta a zsidóknak: Ha valóban valami erőszakról vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, megokolt volna, hogy meghallgassalak titeket.
15 De mivel tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, azt intézzétek el ti magatok, mert én ezekben nem akarok bíró lenni.
16 És elűzte őket a törvényszék elől.
17 Ekkor valamennyien megragadták Szósztenest, a zsinagógai elöljárót és ütlegelték a törvényszék előtt. Gallió azonban nem törődött vele.
18 Pál pedig még egy jó ideig ott maradt, azután elbúcsúzott az atyafiaktól, Szíriába hajózott és vele együtt Priszcilla és Akvila, miután ő a fejét Kenkreában megnyíratta; mert ez volt a fogadása.
19 így jutott Efezusba és azokat otthagyta, ő maga pedig bement a zsinagógába és vitatkozott a zsidókkal.
20 Ám mikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt hajlandó,
21 hanem búcsút vett tőlük és azt mondta: Ismét visszajövök hozzátok, ha az Isten akarja. És elhajózott Efezusból.
22 És miután Cézáreába ért, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet, és lement Antiókhiába.
23 És miután egy darabig ott időzött, elment, rendre bejárta Galácia tartományát és Frigiát, és erősítette a tanítványokat mind.
24 Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, járatos az írásokban.
25 Ez már oktatást nyert az Úr útjáról és miután lélekben buzgó volt, pontosan hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, bár csak János keresztségét ismerte.
26 És kezdett nagy bátorsággal szólani a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, magukhoz vették és még pontosabban kifejtették előtte az Isten útját.
27 Majd mikor Ahájába akart átmenni, az atyafiak buzdították és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Mikor odaérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek a kegyelem által,
28 mert nyilvánosan nagy erővel cáfolta a zsidókat, bizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus