Bible

1 Miután pedig átmentek Amfipolison és Apollónián, Thessalonikába értek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. 2 Pál pedig, amint szokása volt, bement hozzájuk és három szombaton át vitatkozott velük az írásokból, 3 megmagyarázva és kimutatva, hogy Krisztusnak szenvednie kellett és a halottak közül feltámadnia és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. 4 És némelyek hittek közülük és csatlakoztak Pálhoz és Sziláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 5 De a zsidók irigységtől indíttatva, maguk mellé vettek a piaci népségből néhány züllött embert, csődületet támasztottak és felindították a várost; azután felvonulva Jázon háza elé, igyekeztek őket kihozni a nép közé. 6 De mikor nem találták őket, Jázont néhány atyafival együtt a város elöljárói elé vonszolták és azt kiáltozták: Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek. 7 Ezeket Jázon házába fogadta, pedig mindnyájan a császár parancsai ellen cselekesznek, mivel mást mondanak királynak; Jézust. 8 Fel is indították a sokaságot és a város elöljáróit, akik hallották ezeket. 9 De mikor kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket. 10 Az atyafiak pedig azonnal, azon az éjtszakán elküldték Pált Szilással együtt Béreába. Mikor odaértek, elmentek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thessalonikabeliek, úgyhogy az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek. 12 Sokan hittek tehát közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. 13 Mikor azonban a thessalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, elmentek és a sokaságot ott is felindították és fellázították. 14 De akkor az atyafiak gyorsan elküldték Pált, mintha a tenger felé menne, Szilás és Timótheus azonban ott maradt. 15 Akik pedig elkísérték Pált, elvitték egészen Athénig, majd elmentek Sziláshoz és Timótheushoz azzal a paranccsal, hogy azok minél hamarabb menjenek hozzá. 16 Mikor azokat Athénben várta Pál, lelke háborgott, mivel látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Vitázott azért a zsinagógában a zsidókkal és istenfélőkkel és a piacon minden nap azokkal, akikkel éppen találkozott. 18 Néhány epikureus és stoikus filozófus is vitatkozott vele. És egyesek így szóltak: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője. Jézust és a feltámadást hirdette ugyanis nekik. 19 Megragadták tehát őt, az Areopágusra vitték s ezt mondták: vajjon megismerhetnők-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert a mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz: mi tehát meg akarjuk érteni, mik lehetnek ezek. 21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi mással nem törődtek, csakhogy valami újat mondjanak vagy halljanak. 22 Előállott pedig Pál az Areopágus közepén és így szólt: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélők vagytok. 23 Mert mikor bejártam és szemléltem szentélyeiteket, egy olyan oltárra is akadtam, amelyre ez volt írva: az ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, azt hirdetem én nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mennynek és földnek Ura és nem lakik kézzel csinált templomokban. 25 Emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mivel ő ád mindennek életet, leheletet és mindent. 26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén. Meghatározta előre rendelt idejüket és lakozásuk határait, 27 hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák őt és megtalálhatnák, noha bizony nincs messze egyikünktől sem, 28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A ti költőitek közül is ezt mondták némelyek:,,Az ő nemzetségéből vagyunk mi is”. 29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz vagy az emberi művészet és elképzelés valamely alkotásához hasonló. 30 A tudatlanság időszakát ugyan elnézte az Isten, de most már azt parancsolja minden embernek mindenütt, hogy térjenek meg. 31 Mivel meghatározott egy napot, amelyen meg fogja ítélni a föld kerekségét igazságosan egy férfiú által, akit erre rendelt. Megbizonyította ezt mindenki előtt azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül. 32 Mikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged e felől. 33 így távozott Pál közülük. 34 Néhány férfi azonban csat lakozott hozzá, és hívővé lett; ezek között az areopágita Dienes is és egy Damaris nevű asszony és velük együtt mások.