1Miután pedig átmentek Amfipolison és Apollónián, Thessalonikába értek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
2Pál pedig, amint szokása volt, bement hozzájuk és három szombaton át vitatkozott velük az írásokból,
3megmagyarázva és kimutatva, hogy Krisztusnak szenvednie kellett és a halottak közül feltámadnia és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.
4És némelyek hittek közülük és csatlakoztak Pálhoz és Sziláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.
5De a zsidók irigységtől indíttatva, maguk mellé vettek a piaci népségből néhány züllött embert, csődületet támasztottak és felindították a várost; azután felvonulva Jázon háza elé, igyekeztek őket kihozni a nép közé.
6De mikor nem találták őket, Jázont néhány atyafival együtt a város elöljárói elé vonszolták és azt kiáltozták: Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek.
7Ezeket Jázon házába fogadta, pedig mindnyájan a császár parancsai ellen cselekesznek, mivel mást mondanak királynak; Jézust.
8Fel is indították a sokaságot és a város elöljáróit, akik hallották ezeket.
9De mikor kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket.
10Az atyafiak pedig azonnal, azon az éjtszakán elküldték Pált Szilással együtt Béreába. Mikor odaértek, elmentek a zsidók zsinagógájába.
11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thessalonikabeliek, úgyhogy az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozva az írásokat, hogy úgy vannak-e ezek.
12Sokan hittek tehát közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.
13Mikor azonban a thessalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, elmentek és a sokaságot ott is felindították és fellázították.
14De akkor az atyafiak gyorsan elküldték Pált, mintha a tenger felé menne, Szilás és Timótheus azonban ott maradt.
15Akik pedig elkísérték Pált, elvitték egészen Athénig, majd elmentek Sziláshoz és Timótheushoz azzal a paranccsal, hogy azok minél hamarabb menjenek hozzá.
16Mikor azokat Athénben várta Pál, lelke háborgott, mivel látta, hogy a város tele van bálványokkal.
17Vitázott azért a zsinagógában a zsidókkal és istenfélőkkel és a piacon minden nap azokkal, akikkel éppen találkozott.
18Néhány epikureus és stoikus filozófus is vitatkozott vele. És egyesek így szóltak: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője. Jézust és a feltámadást hirdette ugyanis nekik.
19Megragadták tehát őt, az Areopágusra vitték s ezt mondták: vajjon megismerhetnők-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
20Mert a mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz: mi tehát meg akarjuk érteni, mik lehetnek ezek.
21Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi mással nem törődtek, csakhogy valami újat mondjanak vagy halljanak.
22Előállott pedig Pál az Areopágus közepén és így szólt: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélők vagytok.
23Mert mikor bejártam és szemléltem szentélyeiteket, egy olyan oltárra is akadtam, amelyre ez volt írva: az ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, azt hirdetem én nektek.
24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mennynek és földnek Ura és nem lakik kézzel csinált templomokban.
25Emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mivel ő ád mindennek életet, leheletet és mindent.
26És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színén. Meghatározta előre rendelt idejüket és lakozásuk határait,
27hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák őt és megtalálhatnák, noha bizony nincs messze egyikünktől sem,
28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A ti költőitek közül is ezt mondták némelyek:,,Az ő nemzetségéből vagyunk mi is”.
29Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz vagy az emberi művészet és elképzelés valamely alkotásához hasonló.
30A tudatlanság időszakát ugyan elnézte az Isten, de most már azt parancsolja minden embernek mindenütt, hogy térjenek meg.
31Mivel meghatározott egy napot, amelyen meg fogja ítélni a föld kerekségét igazságosan egy férfiú által, akit erre rendelt. Megbizonyította ezt mindenki előtt azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.
32Mikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged e felől.
33így távozott Pál közülük.
34Néhány férfi azonban csat lakozott hozzá, és hívővé lett; ezek között az areopágita Dienes is és egy Damaris nevű asszony és velük együtt mások.