1Így jutott el Derbébe és Lisztrába. És íme volt ott egy Timótheus nevű tanítvány, hivő zsidó asszonynak és görög atyának fia,
2akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban levő atyafiak.
3Ezt Pál magával akarta vinni. Ezért körülmetélte őt a zsidókért, akik azokon a helyeken voltak. Mert mindnyájan tudták, hogy atyja görög volt.
4És amint átmentek a városokon, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének határoztak.
5A gyülekezetek tehát erősödtek a hitben és gyarapodtak számban naponként.
6Áthaladtak pedig Frígia és Galácia tartományán és mivel a Szentlélek eltiltotta nekik, hogy az igét Ázsiában hirdessék,
7Mízia felé haladva, igyekeztek Bitiniába jutni, de nem eresztette őket Jézus Lelke.
8Áthaladtak tehát Mízián, lementek Tróásba.
9És éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állott előtte, aki kérte őt és ezt mondta: Jöjj át Macedóniába, légy segítségül nekünk!
10Mihelyt pedig a látomást látta, azonnal igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük, hogy odahívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliomot.
11Elhajóztunk tehát Tróásból, egyenesen Szamotrákéba mentünk és másnap
12onnét pedig Filippibe, amely Macedónia ama részének első városa és római település. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.
13És szombatnapon ki mentünk a városon kívül egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak a zsidók és leülve, prédikáltunk az egybegyűlt asszonyoknak.
14És egy Lidia nevű, Tiatira városából való istenfélő bíborárus asszony hallgatott ránk. Ennek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen azokra, amiket Pál mondott.
15Mikor pedig megkeresztelkedett egész házanépével együtt, kért minket: Ha az Úr hű tanítványának ítéltetek engem, jertek az én házamba és maradjatok ott. És unszolt minket.
16Történt pedig, hogy mikor az imádkozás helyére mentünk, egy rabszolgaleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt és jövendőmondásával nagy hasznot hajtott gazdáinak.
17Ez követte Pált és minket, és így kiáltott: Ezek az emberek a Magasságos Istennek szolgái, akik nektek az üdvösség útját hirdetik.
18Ezt pedig több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez és hátrafordulva, így szólt a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle. És kiment abban az órában.
19Mikor pedig gazdái látták, hogy keresetüknek reménye elveszett, megragadták Pált és Szilást, a piacra, a hatóság elé hurcolták,
20azután odavezették a bírákhoz és azt mondták: Ezek az emberek zsidó létükre zavart okoznak városunkban,
21és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk, mivel rómaiak vagyunk.
22És velük együtt a sokaság is ellenük támadt. A bírák pedig letépették ruhájukat és megbotoztatták őket.
23Miután pedig sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe vetették és megparancsolták az őrnek, hogy gondosan őrizze őket.
24Ez, mivel ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe vetette őket és lábukat kalodába szorította.
25Éjféltájban pedig Pál és Szilás imádkozással és énekkel dicsőítette az Istent. A foglyok pedig hallgatták,
26És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a tömlöc alapjai és azonnal megnyílt minden ajtó és mindnyájuknak bilincsei lehullottak.
27És miután az őr felriadt és látta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, meg akarta magát ölni, mert azt gondolta, hogy a foglyok megszöktek.
28Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk.
29Az pedig világosságot kérve, berohant és remegve borult Pál és Szilás elé
30és miután kihozta őket, így szólt: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?
31Azok pedig szóltak: Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.
32És hirdették neki az Isten igéjét és mindazoknak, akik az ő házánál voltak.
33És ő magához vette őket az éjtszakának abban az órájában, megmosta sebeiket és megkeresztelkedett azonnal Ő és az övéi mindnyájan.
34Azután bevezette őket házába, asztalt terített nekik és egész házanépével együtt örvendezett, hogy Istenben hívővé lett.
35Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: Bocsásd el azokat az embereket.
36Az őr pedig tudtára adta e szavakat Pálnak: A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket. Most tehát távozzatok és menjetek el békességgel.
37Pál azonban azt mondta nekik: Megbotoztak minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott mi római polgárok vagyunk, és börtönbe vetettek. Most aztán titokban akarnak minket eltávolítani? Nem úgy, hanem jöjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.
38A törvényszolgák pedig megmondták a bíráknak ezeket a beszédeket és azok megijedtek, mikor meghallották, hogy ők rómaiak.
39Azért odamentek, megkövették őket; majd kivezették és kérték, hogy távozzanak a, városból.
40Ahogy a tömlöcöt elhagyták, elmentek Lídiához és mikor látták az atyafiakat, vigasztalták őket és útra keltek.