1Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, így tanították az atyafiakat: Ha Mózes rendtartása szerint körül nem metélkedtek nem üdvözülhettek.
2Mikor azért meghasonlás támadt, Pál és Barnabás pedig nem csekély vitába került velük, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és közülük némelyek ebben a vitás kérdésben menjenek fel az apostolokhoz és vénekhez Jeruzsálembe.
3Ők tehát, miután a gyülekezet kikísérte őket, átmentek Fenícián és Samárián, ahol elbeszélték a pogányok megtérését, amivel nagy örömet szereztek az összes atyafiaknak.
4Jeruzsálembe érkezve, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen, nagy dolgokat cselekedett velük az Isten.
5Előálltak azonban némelyek, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni őket és meg kell nekik parancsolni, hogy Mózes törvényét tartsák meg.
6összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy efelől döntsenek.
7És mikor nagy vita támadt, Péter felkelt és ezt mondta nekik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy Isten már régebben engem választott ki közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliom beszédét és higgyenek.
8És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert a Szentlelket nekik éppúgy megadta, mint nekünk is;
9és semmi megkülönböztetést sem tett köztünk és köztük, mert hit által megtisztította az ő szívüket.
10Miért kísértitek tehát most az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet sem atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11Sőt inkább hisszük, hogy mi is az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, mint azok is.
12Akkor elhallgatott az egész sokaság; és hallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, mennyi jelt és csodát tett az Isten általuk a pogányok között.
13Miután pedig ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben az Isten, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.
15És ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:
16Ezek után visszatérek és felépítem Dávid leomlott sátorát és annak omladékait helyreállítom és ismét felállítom azt,
17hogy a többi ember is keresse az Urat és a pogányok mindnyájan, akikért könyörögnek az én nevemben
18— ezt mondja az Úr, aki mindezeket öröktől fogva tudtul adta.
19Ennélfogva én úgy vélekedem, hogy azok elé, akik a pogányok közül térnek meg, nem szabad nehézséget gördíteni,
20hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványimádás fertőzésétől, a paráznaságtól, a fulladt állattól és a vértől.
21Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a maga hirdetői, mivel a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.
22Akkor jónak látták az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt, hogy férfiakat válasszanak maguk közül és elküldjék őket Antiókhiába Pállal és Barnabással: Júdást, akinek mellékneve Barsabás, és Szilást, akik vezetők voltak az atyafiak között.
23És elküldték általuk ezt a levelet: Mi, az apostolok és a vének, a ti atyátokfiai az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő, pogányok közül való atyafiaknak, üdvözletünket küldjük!
24Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megháborítottak titeket beszédeikkel és feldúlták lelketeket — pedig nekik mi parancsot nem adtunk, —
25jónak láttuk, miután egy értelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26olyan emberekkel, akik az életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27Elküldtük azért Júdást és Szilást, akik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy egyéb terhet ne vessünk rátok, csak azt, amik szükségesek, tudniillik:
29hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól, Ha ezektől megóvjátok magatokat, jól teszitek. Éljetek jó egészségben!
30Azok tehát, miután útnak bocsátották őket, elmentek Antiókhiába, összegyűjtötték a hívek seregét és átadták a levelet.
31És mikor elolvasták, örvendeztek az intésen.
32Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel intették és erősítették az atyafiakat.
33Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsátották őket az atyafiak békességgel azokhoz, akik küldték őket.
34De Szilás jónak látta, hogy ott maradjon.
35Pál és Barnabás ugyancsak Antiókhiában időztek, ahol tanították és prédikálták többedmagukkal az Úr igéjét.
36Néhány nap múlva pedig így szólt Pál Barnabásnak: Menjünk vissza, látogassuk meg atyánkfiait minden városban, amelyben hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogyan vannak.
37És Barnabás azt akarta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, akit Márknak hívnak.
38Pál azonban azt tartotta jónak, hogy ne vegyék maguk mellé azt, aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva és nem ment velük a munkára.
39E miatt meghasonlás támadt közöttük, úgyhogy elszakadtak egymástól, és Barnabás, maga mellé véve Márkot, elhajózott Ciprusba.
40Pál pedig Szilást választotta maga mellé s miután az atyafiak az Úr kegyelmére bízták őt, útnak indult.
41És bejárta Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.