1A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek.
2Szeretett atyámfia, imádkozom, hogy mindenben jól legyen dolgod és légy jó egészségben, amint a te lelkednek jól van dolga.
3Mert nagyon örültem, amikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról úgy, amint te az igazságban jársz.
4Nincs annál nagyobb örömöm, mint amikor azt hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5Szeretett atyámfia, hűségesen cselekszel mindenben, amit az atyafiakért, mégpedig az idegenekért teszel,
6akik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt. Jól teszed, ha ezeket Istenhez méltóan bocsátod útjukra.
7Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadva el a pogányoktól.
8Nekünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
9Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefes, aki elsőséget kíván köztük, nem hallgat reánk.
10Ezért ha odamegyek, majd megemlékezem dolgairól, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal fecsegve ellenünk, sőt ezzel sem éri be, hanem maga sem fogadja be az atyafiakat és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza és a gyülekezetből kiveti.
11Szeretett atyámfia, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; sőt mi is bizonyságot teszünk és tudjátok, hogy a mi bizonyság tételünk igaz.
13Sok írnivalóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni neked,
14remélem azonban, hogy hamarosan meglátlak és szemtől-szembe beszélhetünk. (15) Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd barátainkat név szerint.