1Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett és a Jézus Krisztus megtartott:
2irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen!
3Szeretteim, mikor teljes igyekezettel azon voltam, hogy írjak nektek közös üdvösségünk felől, kénytelen voltam nektek írni és titeket inteni, hogy tusakodjatok a hitért, amely a szenteknek egyszer s mindenkorra adatott.
4Mert belopództak bizonyos emberek, akik régtől fogva előre feljegyeztettek erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmével visszaélve, bujálkodnak és az egyedüli Urat, Istent és a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják.
5Emlékeztetni akarlak pedig titeket, jóllehet mindezeket egyszer s mindenkorra tudjátok, hogy amikor az Úr a népet Egyiptom földjéről kiszabadította, utóbb azokat, akik nem hittek, elpusztította;
6és az angyalokat is, akik nem őrizték meg eredeti méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy napon végbe menendő ítéletre örökkévaló bilincsekben, sötétségben tartja,
7ugyanígy Sodorna és Gomora és a körülöttük levő városok is, amelyek ezekhez hasonlóan paráználkodtak és idegen test után jártak, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik.
8De mindezek ellenére ezek az álmodozók is hasonlóképen beszennyezik testüket, az uralkodó hatalmat megvetik és a mennyei méltóságot káromolják.
9Pedig amikor Mihály arkangyal az ördöggel vitatkozva Mózes testéért vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged az Úr!
10Ezek pedig szidalmaznak mindent, amit nem is ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abban elpusztulnak.
11Jaj nekik! Mert Kain útján indultak el és bérért Bálám tévelygéseire adták magukat és Kóré lázadásával vesznek el.
12Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magukat hizlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek, őszvégi gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13tenger megvadult habjai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya lesz osztályrészük örökre.
14Ezekről is prófétált pedig Énók, aki Ádámtól fogva a hetedik volt: íme, eljött az Úr az ő sokezer szentjével,
15hogy ítéletet tartson mindenek felett és megbüntesse az istenteleneket minden cselekedetükért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök mondtak ő ellene,
16Ezek zúgolódók, panaszkodók, akik a maguk gonosz kívánságai szerint járnak, szájuk nagyhangú szavakat mond, haszonlesésből hódolnak az embereknek.
17Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak.
18Mert azt mondták nektek: Az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik az ő gonosz kívánságaik szerint járnak.
19Ezek szakadásokat idéznek elő, testiek, akikben nincsen Lélek.
20Ti pedig, szeretteim, épüljetek a ti szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által,
21tartsátok meg magatokat az Isten szeretetében, várjátok a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.
22És ha ingadoznak egyesek, könyörüljetek rajtok,
23mentsétek meg, ragadjátok ki őket a tűzből, másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett.
24Annak pedig, aki titeket a botlástól megőrizhet és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel,
25egyetlen megtartó Istenünknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által dicsőség, nagyság, erő és hatalom öröktől fogva és most és mindörökké! Ámen.