1A presbiter a kiválasztott Asszonynak és az ő gyermekeinek, akiket én igazán szeretek — és nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot, —
2az igazságért, amely megmarad bennünk és velünk lesz mindörökké:
3kegyelem, irgalom, békesség legyen velünk az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától, igazságban és szeretetben.
4Nagyon örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban járnak úgy, ahogy az Atya parancsolta.
5És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem azt, amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!
6És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
7Mert sok hitető jött a világra, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Ez a hitető és az antikrisztus.
8Vigyázzatok magatokra hogy el ne veszítsétek munkánk gyümölcsét, hanem teljes jutalmat nyerjetek.
9Mindannak, aki nem marad meg a Krisztus tanításában, hanem azon túlmegy, nincs Istene. Aki megmarad a tanításban, mind az Atya, mind a Fiú az övé.
10Ha valaki hozzátok megy és ezt a tanítást nem viszi közétek, ne fogadjátok be házatokba és ne köszöntsétek,
11mert aki köszönti, részes az ő gonosz cselekedeteiben.
12Sok írnivalóm volna ugyan nektek, de nem akartam papiroson és tintával írni, remélem azonban, hogy eljutok hozzátok és szemtől-szembe beszélhetünk, hogy a mi örömünk teljes legyen.
13Köszöntenek téged a te kiválasztott nőtestvéred gyermekei.