1Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,
2hogy a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységük jószívűségüknek a gazdagságává növekedett.
3Mert tanú vagyok rá, hogy erejükhöz képest, sőt azon felül is önként adakoztak,
4és sok könyörgéssel kérték tőlünk azt a jótéteményt, hogy a szentek számára való szolgálatban résztvehessenek.
5És nemcsak ezt tették, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk, az Isten akaratából,
6úgyhogy biztattuk Titust, hogy amint elkezdte, végezze is be nálatok ezt a szeretetmunkát.
7Azért, amint mindenben bővölködtök: hitben, beszédben, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk rátok áradt szeretetben, úgy ebben a szeretetmunkában is bővölködjetek.
8Nem parancsképen mondom ezt, hanem hogy a mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam.
9Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy szegénnyé lett érettetek, jóllehet gazdag, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10Tanácsot is adok e dologban, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11Most hát a cselekvést is vigyétek véghez; hogy amint van az akarás készsége, úgy legyen a végrehajtás is ahhoz képest, amitek van.
12Mert ha a készség megvan, az a szerint kedves, amije kinek-kinek van; nem a szerint, amije nincs.
13Mert nem az a cél, hogy másoknak könnyebbségük legyen, ti pedig nyomorogjatok, hanem hogy az egyenlőség mértéke szerint a mostani időben a ti bőségetek pótolja ki azok szükségét,
14hogy majd máskor amazoknak bősége is kipótolhassa a ti hiányaitokat, hogy így egyenlőség legyen;
15amint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt többje, és aki keveset, nem volt kevesebbje.
16Hála pedig az Istennek, aki érettetek ugyanazt a buzgóságot oltotta Titus szívébe.
17Mert elfogadta ugyan a megbízást, de saját buzgóságából, önként ment hozzátok.
18Vele küldöttük pedig azt az atyánkfiát is, akinek az evangélium ügyében való jó híre minden gyülekezetben elterjedt,
19sőt akit a gyülekezetek útitársunknak is választottak ebben a szeretetmunkában, amelyben az Úr dicsőségére és a mi készségünk megmutatására szolgálunk.
20Attól pedig óvakodunk, hogy ennél a gazdag adománynál, amely a mi gondjainkra bízatott, bárki is megrágalmazhasson minket.
21Mert gondunk van a tisztességre, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22Sőt elküldtük vele együtt azt az atyánkfiát is, akinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk és aki most még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek.
23Akár Titusról van szó, ő az én társam és köztetek segítségem; akár ami atyánkfiairól: ők a gyülekezet küldöttei, Krisztus dicsősége.
24Tanúsítsatok szeretetet irántuk és mutassátok meg nekik, hogy méltán dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.