1Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől, és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket.
2Fogadjatok be minket! Senkinek nem ártottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
3Nem vádképen mondom ezt; hiszen előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk meg és együtt éljünk.
4Nagy a bizodalmam hozzátok, nagy a dicsekedésem felőletek; telve vagytok vigasztalódással, túláradó örömmel minden nyomorúságunk ellenére.
5Mert mikor Macedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, sőt minden tekintetben szorongattattunk; kívül harc, belül félelem.
6De az Isten, a megalázottak vigasztalója Titus megjöttével megvigasztalt minket,
7de nemcsak a megjöttével, hanem a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott nálatok és azzal, hogy hírül hozta nekünk a ti vágyódástokat, kesergésteket, hozzám való ragaszkodástokat, úgyhogy én még jobban örvendeztem.
8Azért ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam is; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten akarata szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
11Mert íme éppen ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy felbuzdulást keltett bennetek, sőt védekezést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást! Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok ebben a dologban.
12Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő, nem is a sértett miatt írtam, hanem hogy nyilvánvalóvá legyen nálatok irántunk való felbuzdulástok Isten előtt.
13Ezért megvigasztalódtunk. De vigasztalódásunkban még jobban örültünk Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok.
14Mert ha dicsekedtem valamivel felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint minden, amit nektek mondtam, igaz volt, úgy a felőletek Titus előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult.
15És ő még jobb szívvel van irántatok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, hogy félelemmel és remegéssel fogadtátok őt.
16örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.