1Én pedig azt tettem fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
2Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki vidámít meg engem, ha nem az, akit én megszomorítok?
3És azért írtam nektek éppen ezt, hogy mikor odamegyek, ne szomorodjam meg azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződtem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4Mert sok szorongattatás és szívbeli aggódás között írtam nektek sok könnyhullatással, nem azért, hogy meg szomorítsalak titeket, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet én kiváltképen irántatok érzek,
5Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy sokat ne mondjak, titeket mindnyájatokat.
6Elég az ilyennek a többség által rámért büntetés,
7azért most viszont: ti inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljátok, hogy a túlságos bánat valamiképen meg ne eméssze az ilyent.
8Azért kérlek titeket, határozzátok el magatokat iránta szeretetre.
9Mert azért is írtam, hogy kipróbáljam megbízhatóságotokat, Vajjon mindenben engedelmesek vagytok-e?
10Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, én is; mert ha én is megbocsátottam valamit, — ha volt megbocsátanivalóm, — tiértetek tettem azt Krisztus színe előtt, hogy meg ne csaljon minket a Sátán.
11Mert jól ismerjük az ő szándékait.
12Mikor pedig Tróásba mentem a Krisztus evangéliumának hirdetésére és kapu nyílt meg előttem az Úrban,
13nem volt nyugalma a lelkemnek, mivel nem találtam Titust, az én atyámfiát; hanem elbúcsúztam tőlük és elmentem Macedóniába.
14De hála az Istennek, aki mindig diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk minden helyen.
15Mert mi a Krisztus jóillata vagyunk az Isten számára mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16ezeknek halál illata halálra, amazoknak pedig élet illata életre. És ezekre kicsoda alkalmas?
17Mert mi nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik üzérkednek az Isten igéjével, hanem tiszta szívből, sőt mintegy Istenből szólunk, az Isten előtt a Krisztusban.