1Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából és Timótheus atyánkfia az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van mind a szentekkel együtt, akik Ahájában vannak:
2kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalomnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene,
4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
5Mert amint bőven kijutott nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.
6De ha nyomorúságot szenvedünk, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért van az. Ha vigasztalásban van részünk, a ti vigasztalástokért van az, amely ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére ad erőt, amelyeket mi is szenvedünk.
7És a mi reménységünk erős felőletek, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.
8Mert nem akarjuk, atyámfiai, hogy ne tudjatok ama nyomorúságunk felől, amely Ázsia tartományban esett rajtunk, hogy igen nagyon, erőnk felett megterheltettünk, úgyhogy életünk felől is kétségben voltunk.
9Sőt úgy éreztük, hogy kimondották ránk a halálos ítéletet, hogy ne magunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat,
10aki ilyen nagy halálos veszedelemből megszabadított és meg fog szabadítani minket. Benne reménykedtünk, hogy ezután is meg fog szabadítani,
11ha ti is velünk együtt munkálkodtok az értünk való könyörgésben, hogy sok ajakról szálljon fel érettünk sok ember hálája az irántunk tanúsított kegyelemért.
12Mert a mi dicsekedésünk ez: lelkiismeretünk tanúskodik, hogy mi Istentől nyert szentséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig közöttetek.
13Mert nem írunk nektek mást, csak amit olvastok vagy meg is értetek, sőt remélem, hogy meg fogjátok érteni mindvégig,
14ahogy némi részben már meg is értettetek minket, hogy mi a ti dicsekedéstek vagyunk, mint ti is a miénk a mi Urunknak Jézusnak a napján.
15És én ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben részesüljetek kegyelemben
16és tőletek át akartam menni Macedóniába, és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy azután ti segítsetek tovább az utamon Júdeába.
17Mikor tehát ezt terveztem, Vajjon könnyelműen cselekedtem-e? Vagy amit elhatározok, test szerint határozom-e el, hogy nálam egyszerre legyen az igen igen és a nem nem.
18De Isten a tanúm, hogy a mi hozzátok intézett beszédünk nem egyszerre igen és nem.
19Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én, Szilvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem benne az igen valósult meg.
20Mert Istennek valamennyi ígérete őbenne lett igen és ő általa ámen az Istennek dicsőségére mi általunk.
21Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az,
22aki el is pecsételt minket és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
23Az Istent hívom bizonyságul akár magam ellen is, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.
24Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek; mert erősen állotok a hitben