Luke 22— CSIA

¹Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek.

²A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől.

³A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak.

⁴Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre.

⁵Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.

⁶Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.

⁷Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt,

⁸Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: „Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg.”

⁹„Hol akarod, hogy elkészítsük?” – kérdezték tőle.

¹⁰Ezt felelte: „Ahogy bementek a városba, egy emberrel fogtok találkozni, aki korsót visz: Kövessétek azt abba a házba, amelybe bemegy.

¹¹Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem?

¹²Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el.”

¹³Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.

¹⁴Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele.

¹⁵Akkor így szólt hozzájuk: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.

¹⁶Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.”

¹⁷Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: „Vegyétek ezt és osszátok el egymás között.

¹⁸Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő.”

¹⁹Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik ily szóval: „Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül.”

²⁰Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.

²¹Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.

²²Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”

²³Azok erre egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni.

²⁴Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak.

²⁵Jézus ezt mondta nekik: „A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat.

²⁶Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál.

²⁷Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál.

²⁸Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok.

²⁹Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,

³⁰hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.

³¹Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

³²Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet.”

³³„Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni.”

³⁴De Jézus ezt felelte: „Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem.”

³⁵Majd így szólt hozzájuk: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?” Azt felelték: „Semmiben.”

³⁶„Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.

³⁷Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak.”

³⁸„Uram – szóltak azok –, van itt két kard.” „Annyi elég” – felelt nekik.

³⁹Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.

⁴⁰Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”

⁴¹Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:

⁴²„Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.”

⁴³Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.

⁴⁴Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.

⁴⁵Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.

⁴⁶„Miért szunnyadtok? – kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok.”

⁴⁷Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.

⁴⁸Jézus azonban rászólt: „Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?”

⁴⁹Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: „Uram, vágjunk-e karddal?”

⁵⁰Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.

⁵¹Ekkor megszólalt Jézus: „Hagyjátok itt abba!” Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.

⁵²Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?

⁵³Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága.”

⁵⁴Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.

⁵⁵Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.

⁵⁶De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: „Ez is vele volt.”

⁵⁷Ám ő letagadta: „Nem ismerem őt, asszony.”

⁵⁸Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: „Te is közülük való vagy?” Péter így felelt: „Ember, nem vagyok.”

⁵⁹Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: „Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is.”

⁶⁰De Péter ezt felelte: „Ember, nem tudom, mit mondasz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

⁶¹Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: „Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem.”

⁶²Kiment, és keserűen sírásra fakadt.

⁶³Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,

⁶⁴majd letakarták és kérdezgették: „Prófétáld meg, ki ütött meg.”

⁶⁵Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.

⁶⁶Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.

⁶⁷Megkérdezték: „Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?” „Ha megmondanám nektek – felelte ő nekik –, nem hinnétek.

⁶⁸Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.

⁶⁹Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől.”

⁷⁰„Hát te vagy az Isten Fia?” – kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: „Ti mondjátok, hogy az vagyok.”

⁷¹Ekkor így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából.”