Luke 21— CSIA

¹Mikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják adományaikat a perselybe.

²Látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott bele.

³„Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindannyinál többet dobott.

⁴Mert azok valamennyien abból dobták adományaikat, amiből feleslegük volt, de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette.” S Mikor egyesek beszélni kezdtek a szenthelyről, hogy mily szép kövek és áldozati ajándékok díszítik, ő így szólt:

⁵

⁶„Jönnek napok, amikor ezekből, amiket most szemléltek, kő kövön nem fog maradni, melyet le nem rombolnának.”

⁷Kérdést intéztek hozzá: „Tanító, mikor történnek meg ezek? Mi lesz a jele annak az időnek, amikor ezek megtörténnek?”

⁸„Ügyeljetek – szólott –, el ne tévelyedjetek. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és ezt mondják: Én vagyok! Továbbá: Az idő közel! Ti ne menjetek utánuk.

⁹Ha pedig háborúkról és felfordulásokról hallanátok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem tüstént jő el a vég.”

¹⁰Akkoriban ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen fog támadni, királyság királyság ellen,

¹¹nagy földrengé sek is következnek, helyenkint dögvészek és éhínségek lesznek, az égből félelmetes és nagy jelek támadnak.

¹²De mindezeket megelőzően kezüket rátok vetik, üldözni fognak, átadnak titeket, hogy zsinagógák elé állítsanak, tömlöcökbe vessenek, elvezetnek királyok, helytartók elé az én nevemért.

¹³Az lesz a következménye, hogy bizonyságot tehettek.

¹⁴Tökéljétek el hát szívetekben, hogy védelmetekről nem fogtok előre gondot viselni.

¹⁵Mert én olyan szájat és bölcsességet adok nektek, amelyeknek egy ellenfeletek sem lesz képes ellene állni, vagy ellene mondani.

¹⁶Szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok fognak elárulni titeket, s közületek egyeseket meg fognak ölni.

¹⁷Mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért.

¹⁸Fejetekről mégis egy hajszál sem fog elveszni.

¹⁹Állhatatosságotokkal fogjátok megszerezni lelketeket.

²⁰Ha azonban azt látnátok, hogy Jeruzsálemet tábor veszi körül, akkor ismerjétek fel, hogy elpusztulása közel van.

²¹Akkor, majd akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe, akik a városban lesznek, távozzanak belőle. Akik a mezőn lesznek, ne menjenek a városba.

²²Mert az igazságszolgáltatás napjai lesznek azok, amikor minden beteljesedik, amit megírtak.

²³Jaj lesz azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak. Mert erős kényszer ül akkor a földön, és harag sújtja majd ezt a népet.

²⁴Kard éle által hullanak el, és az összes nemzetek közé fogságra viszik őket. Jeruzsálemet a nemzetek fogják tapodni, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek.

²⁵Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság.

²⁶Az emberek a lelküket lehelik majd ki attól a félelemtől és annak várásától, ami még a föld lakóira jön. Mert az ég hatalmai meg fognak rendülni.

²⁷És akkor meg fogják látni az ember Fiát, amint nagy hatalommal és dicsőséggel felhőben megérkezik.

²⁸Amikor azután ezek megkezdődnek, egyenesedjetek ki, és emeljétek fel fejeteket, mivel megváltásotok közel lesz.”

²⁹Példázatot is mondott nekik: „Nézzétek meg a fügefát, meg az összes fákat.

³⁰Ha azt látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás már közel.

³¹Ugyanígy, ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága.

³²Bizony ezt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.

³³Az ég és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim nem fognak elmúlni.

³⁴Ügyeljetek magatokra, hogy szíveteket mámor, részegség és az élet gondjai meg ne terheljék, s kelepceképp váratlanul rátok ne törjön az a nap.

³⁵Mert el fog az jönni mindazokra, akik a föld egész kerekségén laknak.

³⁶Virrasszatok minden időben, s könyörögjetek, hogy erőtök legyen majd rá, hogy kimenekedhessetek mindabból, aminek meg kell történnie, s hogy egykor az ember Fia előtt megállhassatok.”

³⁷Azokban a napokban a templomban tanított, az éjjeleket azonban a városból kijárva az Olajfákról elnevezett hegyen a szabadban töltötte.

³⁸Az egész nép már korán ott volt nála a szenthelyen, hogy hallgathassa.