1Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz.
2Ott vádolni kezdték: „Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király.
3Pilátus megkérdezte őt: „Te a zsidók királya vagy?” „– Te mondod.” – felelte neki.
4Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: „Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra.”
5De azok annál inkább erősítették: „Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig.”
6Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e,
7és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.
8Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez.
9Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki.
10Ott állottak a főpapok és írástudók és nagy erővel vádolták őt.
11Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz.
12Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.
13Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet,
14és beszédet intézett hozzájuk: „Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem a felől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam.
15Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett.
16Megfenyítem tehát, és elbocsátom őt.”
17Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot.
18Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: „Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk.”
19Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe.
20Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani,
21de azok így kiáltoztak rá: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”
22Harmadszor is szólott hozzájuk: „De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni és elbocsátom.”
23Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón.
24Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak:
25Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak.
26Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték és siratták őt.
28Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken.
29Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.
30Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket.
31Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?”
32Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék.
33Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
34„Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.
35A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott.”
36Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki
37és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat.”
38Felirat is volt felette: „Ő a zsidók királya.”
39A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: „Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”
40De megszólalt a másik, és korholta őt: „Nem féled az Istent? – mondotta neki –, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad?
41Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett.”
42Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban.”
43Jézus ezt felelte rá: „Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”
44Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.
45Majd középen kettéhasadt a templom függönye.
46Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: „Atyám a te kezedbe teszem le szellememet.” S amikor ezt mondta kilehelte szellemét.
47Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”
48A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg.
49Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.
50Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú,
51ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát,
52elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét.
53Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt.
54Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok.
55Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét,
56majd visszatértek és illatszereket, keneteket készítettek elő.