Luke 18— CSIA

¹Egy példázatot is mondott nekik a célból, hogy mindenkor imádkozzanak, és az imádkozásban hanyagokká ne legyenek.

²„Valamelyik városban – mondotta – volt egy bíró, aki Istent nem félt, és emberek előtt nem szégyenkezett.

³Volt egy özvegyasszony is abban a városban, s az ezzel a kéréssel járt a bíróhoz: Ítéld meg az igazamat ellenfelemmel szemben.

⁴A bíró egy ideig nem akarta megtenni. De később így gondolkozott: Bár Istent nem félek s emberek előtt nem szégyenkezem,

⁵mégis amiatt, hogy zaklat engem ez az özvegyasszony, megítélem az igazát, hogy a végén, ha eljön, valahogy arcul ne üssön engem.

⁶Hallottátok, mit mond a hamis bíró? – kérdezte az Úr.

⁷Hát az Isten nem ítéli-e meg választottainak igazát, ha ezek nappal és éjjel kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is velük kapcsolatban?

⁸Azt mondom nektek, hogy hamar megítéli igazukat. Hanem az embernek Fia, amikor eljön, fog-e hitet találni a földön?”

⁹A következő példázatot mondotta egyeseknek, akik abban elbizakodtak, hogy igazságosak, és a többi embert semmibe sem vették.

¹⁰„Két ember felment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.

¹¹A farizeus kiállott, és magának beszélve a következőket imádkozta: Óh Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy amilyen ez a vámszedő is itt.

¹²Egy héten kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.

¹³A vámszedő messzire állott, s még a szemét sem akarta égre emelni, hanem a mellét verte és így szólt: Óh Isten, engesztelődjél meg irányomban, ki vétkes vagyok.

¹⁴Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit meg fognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni.”

¹⁵A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,

¹⁶de Jézus magához szólította a kisdedeket.” Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám – mondotta –, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.

¹⁷Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba.”

¹⁸Bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: „Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?”

¹⁹„Miért mondasz engem jónak – felelte neki Jézus. Senki sem jó, csak az Isten.

²⁰A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.”

²¹„Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem” – felelte az.

²²Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: „Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet és oszd szét szegényeknek. Így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem.”

²³Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.

²⁴Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: „Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.

²⁵Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába.”

²⁶Erre megkérdezték azok, akik hallották: „Ki menekülhet meg hát akkor?”

²⁷Jézus ezt felelte: „Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

²⁸Megszólalt Péter: „– Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk.”

²⁹Ő ezt felelte: „Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül,

³⁰hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig nem kapna örök életet.”

³¹Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.

³²Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,

³³megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni.”

³⁴Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat.

³⁵Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.

³⁶Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.

³⁷Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.

³⁸Erre kiáltani kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

³⁹Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁰Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:

⁴¹„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” „Uram, hogy megjöjjön a szemem világa” – felelte az,

⁴²mire Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.”

⁴³És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.