1Tanítványainak meg ezt mondta: „Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.
2Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.
3Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.
4Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki.”
5„Növeld hitünket” – szóltak az apostolok az Úrnak.
6Az Úr azonban ezt felelte: „Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek.
7Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént és dőlj asztalhoz.
8Ellenkezőleg ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te.
9Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit?
10Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni.”
11Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el,
12egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak
13és emelt hangon kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”
14Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
15Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért,
16s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt.
17„Hát nem tízen tisztultak meg? – szólalt meg Jézus. – Hol van a kilence?
18Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?”
19Azután azt mondta neki: „Kelj fel, eredj el! A hited megmentett.”
20Mikor a farizeusok azt kérdezték, hogy mikor jön el az Istennek királysága, ily szóval felelt nekik: „Az Istennek királysága nem szemmel láthatóan jön el,
21nem mondhatják majd azt: Lám itt, vagy amott van. Lássátok, az Isten királysága bennetek van.”
22Majd tanítványaihoz szólott: „Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.
23Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.
24Mert mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.
25Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.
26Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
27Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.
28Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,
29de amely napon Lót Szodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből és elveszített mindenkit.
30Így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.
31Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.
32Emlékezzetek Lót feleségére.
33Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, – aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.
34Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,
35két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.
36Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. ”
37Ekkor megszólaltak: „Hol lesz ez Uram?” és ő ezt felelte nekik: „Ahol a test lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.”