1Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál.
2Ez Jézushoz ment éjjel és megszólította: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele.”
3„Bizony, bizony ezt mondom neked – felelte neki Jézus –, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik.”
4„Hogy születhetik egy ember, ha vén – kérdezte tőle Nikodémus. – Vajon bemehet ő az anyja méhébe, és másodszor születhetik?”
5Jézus ezt felelte: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet Isten királyságába be.
6Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem.
7Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek.
8A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született.”
9Nikodémus megszólalt és megkérdezte: „Hogy történhetnek meg ezek?”
10– „Te Izráel tanítója vagy – felelte Jézus – és nem tudod ezeket?
11Bizony, bizony azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el.
12Ha földieket szóltam néktek és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek?
13Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia.
14Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie:
15Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz.
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.
17Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot.
18Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.
19Az ítélet pedig ebben áll: A világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik rosszak voltak.
20Mindenki gyűlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak.
21Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket.”
22Ezek után Jézus és tanítványai júdeai földre mentek. Ott időzött velük és keresztelt.
23János is bemerítést végzett Sálimhoz közel Ajnónban, mert ott sok volt a víz. Az emberek jöttek és bemerítkeztek.
24Jánost ugyanis még nem vetették akkor tömlöcbe.
25János tanítványai vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulás felől.
26Majd elmentek Jánoshoz és jelentették neki: „Rabbi, az, aki a Jordánon túl veled volt, aki mellett te tanúságot tettél, lásd, bemerít, és mindenki hozzámegy.”
27János ezt felelte: „Az ember nem juthat semmihez másképp, csak ha a mennyből adják neki.
28Ti magatok vagytok tanúi, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem csak őelőtte küldöttek el.
29Akié a menyasszony, az a vőlegény. A vőlegény barátjában, aki ott áll és hallgatja őt, nagy örömet kelt, ha a vőlegény szavát hallhatja. Ez az én örömöm teljessé vált.
30Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem.
31Aki felülről jő, mindenek fölött való. A földből való a földből van, a földből is beszél. Aki a mennyből jön, mindenek fölött van.
32Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja be.
33Aki elfogadja tanúságtételét, azzal pecsétet tett arra, hogy az Isten igaz.
34Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja, mert az Isten nem mértékkel adja a Szellemet.
35Az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe adott.
36Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta.”