John 4— CSIA

¹Amint most már az Úr észrevette, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János –

²noha Jézus maga nem merített be, csak a tanítványai –,

³elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott.

⁴Szamárián kellett keresztül mennie.

⁵Eljutott Szamáriának egyik városába, melyet Szikárnak neveznek, mely szomszédja annak a teleknek, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.

⁶Itt volt a Jákób forrása. Jézus itt, az utazástól fáradtan, úgy ahogy volt, leült a forráshoz. Körülbelül hatodik óra volt.

⁷Szamáriából egy asszony jött vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”

⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.

⁹A szamáriai asszony megkérdezte őt: „Zsidó létedre, hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én szamáriai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem társalognak a szamáriaiakkal.

¹⁰Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát és tudnád, hogy ki az, aki neked azt mondta: Adj innom! – te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”

¹¹„Uram – felelte az neki –, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?

¹²Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is.”

¹³Jézus ezt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,

¹⁴de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne.”

¹⁵„Uram – szólt hozzá az asszony –, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni.”

¹⁶„Eredj el – mondta neki Jézus –, hívd el a férjedet és jöjj ide!”

¹⁷„Nincs férjem” – felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: „Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,

¹⁸mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál.”

¹⁹„Uram! – mondta neki az asszony –, látom már, hogy próféta vagy.

²⁰Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt. ”

²¹„Higgy nekem – mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.

²³De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.

²⁴Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”

²⁵„Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”

²⁶„Én vagyok az – szólt neki Jézus-, aki veled beszélek.”

²⁷Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: „Mit akarsz vele?” vagy: „Miért beszélsz vele?”

²⁸Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba és így szólt az emberekhez:

²⁹„Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?”

³⁰Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.

³¹Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”

³²De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”

³³„Vajon valaki enni hozott neki?” – kérdezték a tanítványok egymástól,

³⁴Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem és bevégezzem az ő művét.

³⁵Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.

³⁶Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.

³⁷Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató!

³⁸Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”

³⁹Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.”

⁴⁰Mikor a szamaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.

⁴¹És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.

⁴²Azt mondták az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban.

⁴³Két nap múlva elment onnan Galileába.

⁴⁴Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.

⁴⁵Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.

⁴⁶Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi udvari ember, akinek a fia elerőtlenült.

⁴⁷Mikor az az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába, hozzá utazott és megkérte, hogy menjen le és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.

⁴⁸Erre így szólt Jézus: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

⁴⁹Mire a királyi ember azt felelte neki: „Uram, jöjj alá, mielőtt meghal gyermekem!”

⁵⁰„Csak utazzál el – mondta neki Jézus –, fiad él!” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott és elutazott.

⁵¹Még alászállóban volt, amikor rabszolgái szembejöttek vele, és hírül hozták, hogy gyermeke él.

⁵²Megtudakolta tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett és azok azt felelték neki, hogy tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.

⁵³Felismerte az apa, hogy ugyanabban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” És hitt maga is, egész háza is.

⁵⁴Ezt újra második jelül tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.