John 11— CSIA

¹Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.

²Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére Lázár volt az elerőtlenült.

³A nőtestvérek elküldtek hát Jézushoz ezzel az üzenettel: „Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült.”

⁴Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék.”

⁵Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak hugát és Lázárt.

⁶Amint tehát meghallotta, hogy Lázár megerőtlenült, akkor még két napig maradt ugyanazon a helyen.

⁷Azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.”

⁸„Rabbi – mondták neki tanítványai –, éppen most akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?”

⁹„Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? – felelte Jézus. – Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.

¹⁰Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság.”

¹¹Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: „Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.”

¹²„Uram, ha alszik, meg fog menekülni” – mondták a tanítványai.

¹³Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól,

¹⁴akkor azután nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.

¹⁵De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá.”

¹⁶”Menjünk el és haljunk meg vele együtt!” – szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.

¹⁷Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.

¹⁸Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.

²¹„Uram – szólt Márta Jézushoz –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²²Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”

²³„Fel fog támadni a testvéred” – felelte neki Jézus.

²⁴Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”

²⁵„Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.

²⁶Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”

²⁷„Igen, Uram – mondta neki –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.

²⁸Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”

²⁹Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.

³⁰Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.

³¹Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, – amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.

³²Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett

³⁴és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” – „Uram, jöjj és lásd meg!” – mondották neki.

³⁵Jézus könnyezett.

³⁶„Nézd, mennyire kedvelte őt” – szóltak a zsidók.

³⁷Némelyek meg ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?”

³⁸Jézus most újra megtelt indulattal és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt és egy kő feküdt rajta.

³⁹„Vigyétek el a követ!” – mondotta Jézus.” Uram – szólalt meg Márta, a halott testvére –, már szaga van, hiszen négy napos.”

⁴⁰„Nem megmondtam neked – mondta neki Jézus –, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

⁴¹Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”

⁴³Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

⁴⁴És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta.” Oldjátok fel, hadd járjon!” – mondta nekik Jézus.

⁴⁵Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.

⁴⁶Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz és elmondották nekik, mit tett Jézus.

⁴⁷Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot és abban így szóltak: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?

⁴⁸Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.”

⁴⁹Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Nem tudtok ti semmit.

⁵⁰Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen.”

⁵¹Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,

⁵²és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.

⁵³Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.

⁵⁴Így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba és tanítványaival együtt ott tartózkodott.

⁵⁵Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.

⁵⁶Keresték Jézust és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: „Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?”

⁵⁷A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.