John 10— CSIA

¹„Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.

²Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.

³Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.

⁴Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.

⁵Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”

⁶Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.

⁷Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.

⁸Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.

⁹Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.

¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.

¹²Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,

¹³az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,

¹⁵mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.

¹⁶Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.

¹⁸Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”

¹⁹Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.

²⁰Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”

²¹„Ezek nem ördöngösnek beszédei, – mondották mások. – Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”

²²A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.

²³Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt.

²⁴Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”

²⁵„Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.

²⁶Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.

²⁷Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.

²⁸Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.

²⁹Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.”

³¹A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.

³²Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók-, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”

³³„Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”

³⁴Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?

³⁵Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,

³⁶akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

³⁷Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.

³⁸De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”

³⁹Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül.

⁴⁰Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott.

⁴¹Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott.

⁴²Sokan hittek hát ott őbenne.