1Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
2Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
3Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,
4Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
5„Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”
6Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
7„Hagyd őt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
8Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
9A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
10A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.
12A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”
14Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
15„Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”
16Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
17Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
18Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
19A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”
20Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány hellén.
21Ezek odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték: „Uram, Jézust akarnók látni.”
22Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.
23Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
24Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
25Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.
26Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.
27Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától! De hisz ezért jöttem erre az órára.
28Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Hang szólt az égből: „Meg is dicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.”
29Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: „Mennydörgés hallatszott.” Mások ezt mondták: „Angyal beszél vele.”
30Megszólalt Jézus: „Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.
31Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.
32De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd.”
33Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.
34„Mi a törvényből azt hallottuk – felelte neki a tömeg –, hogy a Krisztus örökre megmarad, hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?”
35Jézus azt felelte nekik: „A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük.
37Bár ily nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:
38„Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?”
39Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:
40„Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket.”
41Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét és őróla beszélt.
42Mégis még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.
43Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.
44Jézus hangosan kiáltotta: „Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
45És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.
46Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47Ha valaki beszédemet hallgatja, és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.
48Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli e1 azt az utolsó napon.
49Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.
50És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem.”