1Honnan a háborúk, honnan a harcok köztetek? Nem innen van-e? Nem tagjaitokban harcoló kéjvágyaitokból jönnek-e?
2Kívántok és nincs nektek, gyilkoltok, irigykedtek, de amit kívántok, el nem éritek: harcoltok, háborút viseltek. Nincs nektek azért, mert nem kértek,
3kértek, de nem kaptok, mert gonoszul kéritek, azért, hogy kéjelgéseitekre költsétek el.
4Ti házasságtörő nők, nem tudjátok, hogy ha a világ kedves nektek, ellenségeivé lesztek Istennek? (Ha tehát valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz.)
5Vagy úgy vélitek, hogy hiába mondja az írás: „Féltékenyen kíván minket a Szellem, akit belénk telepített?”
6De aztán annál nagyobb kegyelmet ad. Ezért mondja az írás: „Az Isten a fennhéjázóknak ellenszegül, de az alázatosoknak kegyelmet ad.”
7Vessétek hát magatokat Isten alá! Álljatok ellen a vádlónak, és az elfut tőletek.
8Közeledjetek Istenhez, és majd ő is közelít hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti vétkesek! Tisztítsátok szentté szíveteket, ti kétlelkűek.
9Gyötörjétek meg magatokat, gyászoljatok, sírjatok! Nevetéstek gyászra forduljon, örömötök szomorúságra.
10Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, s majd ő felmagasztal titeket.
11Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy megítéli, a törvényt szólja meg, s a törvényt ítéli meg. Ha a törvényt megítéled, már nem megtevője vagy a törvénynek, hanem bírája.
12Egy a törvényadó és bíró: Az, akinek hatalma van a megmentésre és elvesztésre. De ki vagy te, hogy a felebarátodon ítélkezel?
13Nos hát, emberek, kik így beszéltek: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe vagy abba a városba, ott eltöltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk.
14Nem tudjátok, hogy holnap hogy alapul majd életetek. Hiszen olyanok vagytok, mint a pára, mely egy ideig látszik, azután elenyészik.
15Ahelyett, hogy ezt mondanátok: Ha az Úr akarja és élni fogunk, akkor ezt vagy azt fogjuk tenni.
16Ti nyegle kijelentésekkel kérkedtek. Minden ilyen kérkedés rossz.
17Aki tudja, hogy nemesen kell cselekednie, és nem teszi, vétke az annak.