1A presbiter a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek.
2Szeretett testvérem, azért esdekelek, hogy minden tekintetben jól menjen sorod és egészséges légy, mint ahogy lelkednek is jól megy a sora.
3Mert igen nagy volt az örömöm, mikor testvérek érkeztek és tanúságot tettek az igaz voltod mellett, amellett, hogy az igazságban jársz.
4Nem lehet annál nagyobb örömöm, mint ha hallom, hogy gyermekeim az igazságban járnak.
5Szeretett testvérem, hűségesen cselekszel abban, amit a testvérek irányában teszel, éspedig vendégek iránt,
6kik az eklézsia előtt tanúskodtak szeretetedről. Nemesen fogsz cselekedni, ha őket Istenhez méltóan indítod útnak.
7Hisz ezért a Névért indultak vándorútra, s a pogányoktól semmit sem fogadtak el.
8Az ilyeneket tartozunk befogadni, hogy az igazság munkatársaivá lehessünk.
9Írtam valamit az eklézsiának, ám Diotrefész, akinek kedves az első helyen levés közöttük, nem fogad el minket.
10Ezért, ha elmennék, emlékeztetem majd őt tetteire, melyek mellett rossz szavakat suttog ellenünk, sőt nem elégszik meg ezzel, még a testvéreket sem fogadja el, és akik akarnák ezt tenni, azokat meggátolja, és az eklézsiából kiveti.
11Szeretett testvérem, ne utánozd a gonoszt, hanem a jót. Aki jót cselekszik, Istenből való, aki gonoszt cselekszik, az sohasem látta meg az Istent.
12Demetriosz mellett mindenki tanúságot tesz, még maga az igazság is, mi is tanúságot teszünk, és te tudod, hogy tanúságtételünk igaz.
13Sok írnivalóm volna neked, de nem akarom tintával, tollal megírni neked.
14Remélem, hogy hamarosan megláthatlak, és szemtől-szembe beszélhetünk.
15Békesség legyen veled! Köszöntenek téged a barátok. Köszöntsd név szerint a barátokat!