1A presbiter ír a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, kiket igazán szeretek, éspedig nem én egyedül, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot,
2szeretünk az igazságért, mely bennünk marad és örökké velünk lesz.
3Kegyelem, irgalom, békesség lesznek velünk, melyek az Atya, az Isten mellől és az Atya Fia, a Krisztus Jézus mellől szállnak alá igazsággal és szeretettel.
4Nagyon megörültem, hogy gyermekeid közül olyanokra leltem, akik az igazságban járnak, ahogyan erre rendelkezést kaptunk az Atyánál.
5Most azután arra kérlek, úrnőm, nem mintha új rendelkezést írnék neked, ellenkezőleg, kezdettől fogva kaptuk azt a rendelkezést, hogy szeressük egymást.
6S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok.
7Mert sok tévelyítő ment szét a világba, kik nem vallják a Krisztus Jézust, aki húsban jött el. Ez a tévelyítő, és az antikrisztus.
8Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek, amit mi munkáltunk, hanem teljes bért kapjatok.
9Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Krisztus tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is.
10Ha valaki hozzátok megy, és nem viszi ezt a tudományt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek.
11Mert ha valaki köszönti őt, közösséget vállal annak rossz tetteivel.
12Bár sok mondanivalóm volna nektek, nem akartam azt hártyán és tintával elintézni, hanem az a reményem, hogy ott leszek nálatok, és szemtől-szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljessé váljék.
13Köszöntenek téged kiválasztott nőtestvérednek gyermekei.