1A köztetek lévő presbitereket, mint presbitertársuk, és mint a Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint a leleplezendő dicsőségnek részese, kérlelem:
2Ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból,
3ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva.
4Ha majd a Főpásztor láthatóvá lesz, ti is el fogjátok vinni a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5Fiatalok, ti is vessétek magatokat az öregebbek alá. Egymással szemben mind az alázatosságra törekvés szolgakötényét övezzétek magatokra, mert az Isten a felfuvalkodottaknak ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.
6Alázzátok hát magatokat az Istennek uralkodó keze alá, hogy a maga idejében felmagasztaljon majd titeket.
7Vessétek rá minden gondotokat, mert ő törődik veletek.
8Legyetek józanok, maradjatok ébren! Ellenfeletek, a vádló, ordító oroszlánként jár körül, s azt keresi, kit nyelhet el.
9Szilárd hittel álljatok neki ellen, tudván, hogy a világban élő testvéreiteken ugyanazok a szenvedések teljesednek be.
10A mindenfajta kegyelem Istene, ki titeket a Krisztusban örök dicsőségébe kihívott, miután keveset szenvedtetek, helyre fog igazítani, meg fog szilárdítani, fel fog erősíteni, meg fog alapozni.
11Övé az uralom az örök korok korain keresztül. Ámen.
12Szilvánuszon keresztül, kivel úgy számolok, mint hű testvérrel, kevés szóval írtam nektek, bátorítva, tanúságot téve amellett, hogy az az Isten igazi kegyelme, melyben benne álltok.
13Köszönt titeket a Babilonban lévő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet, és fiam, Márkusz.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség szálljon mindenekre (mindnyájatokra), akik a Krisztusban vannak.