1Miután tehát a Krisztus hústól szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, hogy arra, aki hústól szenvedett, megszűnt a vétek hatást gyakorolni,
2hogy többé ne emberi vágyaktól, hanem Isten akaratától ösztönözve éljük le a húsban még hátralévő időnket.
3Mert elég volt az, hogy életünknek már eltelt idejében a nemzetek akaratát vittük véghez, amikor kicsapongásokban, kívánságokban, borozásokban, dőzsölésekben, ivásokban és a törvényt félretevő (tiltott) bálványszolgálatokban éltünk.
4Idegenkedve nézik, hogy nem káromoljátok Istent, és hogy nem úsztok (futtok) velük együtt a menthetetlen romlásnak ugyanabban az árjában.
5Ők majd számot fognak adni annak, aki készen áll élőket és holtakat megítélni.
6Hiszen a holtaknak is azért hirdettetett az örömüzenet, hogy ha a hús emberi életsorban ítéletre juttatta is őket, de a szellem isteni színvonalon életre keltse őket.
7Közel jött mindeneknek a vége. Legyetek hát józanok és éberek, hogy imádkozni tudjatok.
8Mindenekelőtt arra van szükségetek, hogy megfeszülten ápoljátok az egymás iránt való szeretetet, mert a szeretet vétkek tömegét leplezi el.
9Egymás iránti viszonyban kedvességet mutassatok a vendégek iránt zúgolódás nélkül.
10Mindannyian úgy szolgáljátok ki egymást, ahogy a kegyelemajándékokat kaptátok, ahogyan Isten sok mindenféle kegyelmének nemeslelkű sáfárai teszik.
11Ha valaki beszél, úgy szóljon, mintha Isten beszédeit szólná, ha valaki kiszolgál, azzal az erővel tegye, melyet Isten nyújt, hogy a Krisztus Jézuson keresztül mindenekben Isten kapja a dicsőséget. Övé a dicsőség és az uralom az örök korok korain keresztül.
12Szeretteim, ne idegenkedjetek a köztetek kigyulladt tűztől, mintha valami idegen dolog történnék veletek. Azért támadt az, hogy megkísértsen titeket.
13Sőt, amennyiben közösséget vállaltok a Krisztus szenvedéseivel, örüljetek, hogy majd dicsőségének lelepleződésekor is ujjongva örvendezhessetek.
14Ha a Krisztus nevéért szidalmat kaptok, boldogok vagytok, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és Istennek Szelleme.
15Közületek senki se szenvedjen úgy, mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.
16De ha keresztyénként szenved, nem kell megszégyenülnie, ellenkezőleg, Istennek kell kapnia magasztalást a keresztyén névben.
17Mert itt az idő, hogy az Isten házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, mi lesz a végük azoknak, akik az Isten örömüzenetének nem engedelmeskednek?
18Ha még az igazságos is alig menekül meg, hová lesz az istentelen és a vétkező?
19Így hát azok, akik az Isten akaratának megfelelően szenvednek jót cselekedve, bízzák rá lelküket a hű Teremtőre.