1Simon Péter, a Krisztus Jézus rabszolgája és apostola írja e levelet azoknak, akik Istenünknek és a megmentő Krisztus Jézusnak igazságosságába vetett ugyanolyan értékű hitet nyertek el.
2Istennek és Urunknak, Jézusnak megismerése által mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket (… megismerése által gyarapodjék bennetek a kegyelem és békesség).
3Abból kell kiindulnom, hogy az ő isteni hatalma annak megismerésén át, aki minket dicsőségével és erényével elhívott, mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és istenfélelelemre (kegyességre) való,
4továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek.
5Ez ígéretekre támaszkodva ti is teljes serénységet vessetek latba, hogy hitetekben erényt nyújthassatok, az erényben megismerést,
6a megismerésben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban istenfélelmet, (kegyességet)
7az istenfélelemben (kegyességben) testvérek kedvelését, a testvérek kedvelésében szeretetet.
8Mert ha e dolgok megvannak és sokasodnak, Urunknak, a Krisztus Jézusnak megismerésében sem lesztek sem henyék, sem gyümölcstelenek.
9Akinél tudniillik nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, aki megfeledkezett régi vétkeiből való megtisztulásáról.
10Azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok, mert ha ezt teszitek, nem fogtok sohasem megbotlani.
11Mert így gazdag bemenetelt fognak nektek nyújtani Urunknak és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak örök királyságába.
12Ezért készülök titeket szüntelenül emlékeztetni ezekre, noha ismerősök vagytok a jelenvaló igazsággal, sőt megszilárdultatok abban.
13Igazságos dolognak tartom azonban, hogy ameddig ebben a sátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket,
14hiszen tudom, hogy sátorom letevése hamarosan bekövetkezik, amint ezt Urunk, a Krisztus Jézus világossá tette nékem.
15Serényen fogok arra törekedni, hogy elköltözésem után is ezekről minden időben megemlékezzetek.
16Mert nem kibölcselkedett mesék után indultunk, mikor Urunknak, a Krisztus Jézusnak hatalmát és megjelenését megismertettük veletek, hanem azért szóltunk, mert szemtanúi lettünk az ő fensége nagyszerűségének.
17Mert mikor Isten, az Atya őt megtisztelte és megdicsőítette, ilyen szózat érkezett hozzá a fenséges dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, ki elnyerte helyeslésemet.”
18Ezt a szózatot mi, akik vele voltunk a szent hegyen, hallottuk.
19Így annál szilárdabbul tartjuk a prófétai igét, és helyesen cselekesztek, ha úgy figyeltek rá, mint homályos helyen világító mécsesre, mindaddig, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkél szívetekben.
20Előbb azonban tudnotok kell azt, hogy az írásnak egy próféciája sem származik saját magyarázatunkból,
21mert sohasem keletkezett ember akaratából a prófétálás, hanem a Szent Szellemtől vonzva Istenből szóltak bizonyos emberek.