Romans 10
1 Atyámfiai, az én szívemnek legfőbb kívánsága az, és Istenhez azért imádkozom, hogy izráél üdvözüljön.
2 Mert bizonyságot teszek róluk, hogy van ugyan bennük Isten iránti buzgóság, de az nem igazodik helyes ismerethez;
3 minthogy ugyanis nem akartak tudni az Isten által adott megigazulásról, és a maguk törvényének cselekvése által törekedtek megigazulni, azért nem igazodtak az Isten által adott megigazulásnak rendjéhez.
4 Mert Krisztus a törvénynek végét veti; és Ő igazít meg mindenkit, aki hisz.
5 AZ ÜDVÖSSÉGRE VEZETŐ EGYEDÜLI ÚT: A HIT ÁLTAL VALÓ MEGIGAZULÁS. IZRÁÉL EZT AZ ÚTAT NEM FOGADTA EL Mózes ugyanis azt írja a törvény által való megigazulásról (III. Mózes 18:5): Az az ember, aki a törvény parancsolatait teljesíti, élni (üdvözülni) fog az által.
6 A hit által való megigazulásról ellenben így szól (V. Mózes 30:11-14): Ne mondd a te szívedben: „Ki megy fel a mennybe?\ (azért, hogy onnan lehozza Krisztust,
7 vagy: „Ki megy le a mélységbe?\ (azért, hogy Krisztust a halottak közül felhozza).
8 Hanem mit mond inkább az Írás? (V. Mózes 30:14) „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben\: mégpedig a hitről szóló ige, amelyet mi hirdetünk.
9 Mert ha száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halottak közül, idvezülsz;
10 mert szívvel hisszük, hogy megigazuljunk, szájjal pedig vallást teszünk, hogy idvezüljünk.
11 Ugyanis az Írás ezt mondja: Senki sem szégyenül meg, aki hisz Őbenne. (Ésaiás 28:16)
12 Mert e tekintetben nincsen különbség zsidó és görög között. Mert mindenkinek ugyanaz az Ura, aki gazdagon megáld mindenkit, aki Őt segítségül hívja;
13 mert mindenki idvezül, aki az Úr nevét segítségül hívja. (Jóéi 3:5)
14 De hát hogyan hívják segítségül azt, akiben már előbb nem lettek hívőkké? De hogyan higgyenek abban, akiről sohasem hallottak? Ámde hogyan halljanak igehirdető nélkül?
15 De hogyan hirdessék az igét, ha annak hirdetésére (prédikátorok) nem küldetnek? Amint meg van írva (Ésaiás 52:7): Milyen kedvesek, akik a jó hír örömüzenetét hozzák!
16 De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliomnak. Ésaiás is azt mondja (53:1): Uram, ki hitt a mi prédikálásunknak?
17 Márpedig a hit a prédikálás hallgatásából származik, a prédikálás pedig Krisztus igéje által történik.
18 De kérdezem: Talán csak nem történt meg az, hogy a zsidók sohasem hallották az evangéliomhirdetést? Sőt inkább, bizonyosan hallották: Az egész földön hallatszott az evangéliomhirdetők hangja, és a lakott föld határáig az ő beszédük. (Zsoltár 19:5)
19 De kérdezem ismét: Talán csak nem történt meg az, hogy Izráél nem értette meg az evangéliom hirdetését? Először Mózest idézem, aki így szól (V. Mózes 32:21): Féltékennyé teszlek majd titeket egy olyan népre, amelyik nem az én népem, és felkeltem majd haragotokat egy értelmetlen nép ellen.
20 Azután Ésaiást idézem; ő bátran azt mondja (Ésaiás 65:1) Megtaláltak engem azok, akik nem kerestek, megjelentem azoknak, akik sohasem kérdezősködtek felőlem.
21 Izraelnek ellenben ezt mondja (Ésaiás 65:2): Egész nap kitártam karomat az engedetlenkedő és ellentmondó nép felé.