Romans 11
1 ISTEN NEM VETETTE EL TELJESEN IZRAELT: A KIVÁLASZTOTTAKBÓL ÁLLÓ MARADÉKOT MEGTARTJA Azt kérdezem tehát: Talán csak nem vetette el Isten az Ő népét? Semmiképpen sem! Hiszen énmagam is izraelita vagyok, Ábrahám ivadéka, Benjámin törzsének tagja.
2 Nem vetette el Isten az Ő népét, amelyet eleve kiválasztott a maga tulajdonául. Avagy nem tudjátok, hogy miképpen írja le az Írás (I. Királyok 19:10) azt, hogy Illés Isten előtt vádat emelt Izráél ellen?
3 Uram, - mondja, - oltáraidat lerombolták, prófétáidat megölték, és csak egymagam maradtam meg, és most életemre törnek.
4 De mit felelt néki Isten? (I. Királyok 19:18) „Meghagytam magamnak hétezer férfiút; ők nem borultak térdre Baál előtt\.
5 Ugyanúgy a mostani időben is van „maradék\, amely az isteni kegyelemnek megfelelően választatott ki;
6 ha pedig kegyelemből választatott ki, akkor tehát nem cselekedeteiért, mert akkor a kegyelem többé nem volna kegyelem.
7 Hogyan van hát ez a dolog? Úgy, hogy amire izráél törekedik, azt nem érte el. A kiválasztottak ellenben elérték; a többiek pedig megkeményíttettek,
8 amint meg van írva (Ésaiás 29:10; V. Mózes 29:3): Az Isten kábultságnak lelkét adta nékik, olyan szemet, hogy ne lássanak, olyan fület, hogy ne halljanak, és így van ez mind a mai napig.
9 Dávid is azt mondja (Zsoltár 69:23-24): Tőrré és hálóvá legyen az ő asztaluk, botránkozásukká és megtorlásukká,
10 sötétüljön el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mind örökre görnyeszd meg!
11 ISTEN A ZSIDÓK MEGKEMÉNYEDÉSE ÁLTAL VALÓSÍTJA MEG A POGÁNYOKNAK ÉS A ZSIDÓKNAK IDVEZÍTÉSÉT. PÁLNAK A POGÁNYOKAT TÉRÍTŐ MUNKÁJA A ZSIDÓK MEGMENTÉSÉT IS SZOLGÁLJA Azért kérdezem: Talán azért botlottak meg az izraeliták, hogy végképpen elessenek? Semmiképpen sem! Hanem mivel ők téves útra sodródtak, azért az üdvösség a pogányoké lett, hogy azokra Isten féltékennyé tegye izráélt.
12 Ha pedig már az ő téves útra sodródásuk is gazdaggá tette a világot, és az ő kudarcuk gazdaggá tette a (pogányokat, mennyivel inkább meggazdagítja majd azokat az, ha izráél népe teljes számban megtér.
13 De néktek pogányokból lett keresztyéneknek is van mondanivalóm: Amennyiben én a pogányoknak apostola vagyok, ezt a szolgálatomat azzal teszem dicsőségessé,
14 ha valamiképpen buzgó követésiekre sarkallom majd az én népemnek tagjait, és azáltal megmentek majd közülük némelyeket.
15 Mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékélésévé lett, mi lesz az ő visszafogadtatásuk? Nem más, mint a halottak közül életre támadás.
16 Ha a tészta zsengéje Istennek szentelt, akkor a tészta többi része is az; és ha a gyökér Istennek szentelt, akkor az ágak is azok.
17 INTÉS A POGÁNYKERESZTYÉNE,KNEK, HOGY NE BIZAKODJANAK EL A MAGUK KERESZTYÉNSÉGÉNEK BOLDOG BIRTOKÁBAN Ha pedig az ágak közül némelyek letörettek, és te a nem zsidó jóllehet vadolajfa vagy, és mégis beoltattál a letört ágak közé, és részese lettél az olajfa olajtermő erejének, -
18 ne nézd le az ágakat; ha pedig lenézed őket, ne felejtsd el, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökét hordoz téged.
19 De talán azt mondod: Az ágak azért törettek le, hogy én beoltassam.
20 Helyesen mondod! Hitetlenségük miatt törettek le, te pedig hited által foglalsz helyet az ágak közt. Ne kevélykedjél hát, hanem félj;
21 mert ha a terméket rendje szerint az olajfához tartozó ágakat nem kímélte az Isten, téged sem fog kímélni.
22 Gondold meg azért, hogy az Isten milyen jó és milyen szigorú; szigorú azokkal szemben, akik elestek, te irántad pedig isteni jóságú, ha ugyan ebben a jóságban hűségesen megmaradsz, mert különben te is levágatok
23 Azok pedig, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, ismét beoltatnak majd; mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.
24 Mert ha te levágattál a vadolajfáról, amelyhez a természet rendje szerint tartozol, és természetellenesen beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább be fognak oltatni tulajdon olajfájukba a természet rendje szerint odavalók!
25 AZ EGÉSZ IZRÁÉL MEGTARTATIK Atyámfiai, azt akarom, hogy jól ismert legyen előttetek az a titok, és ne a magatok bölcsessége szerint okoskodjatok arról, hogy: izráélnek csak egy része keményíttetett meg, és csak addig, amíg a pogányok teljes számban bejutnak (az eklézsiába),
26 és hogy: így idvezül majd az egész izráél, amint meg van írva (Ésaiás 59:20; Jeremiás 31:33): Eljön majd Sionból a Szabadító, elhárítja majd Jákobtól az istentelensége,
27 és az lesz a szövetség, amelyet ővelük kötök, hogy megszabadítom őket bűneiktől.
28 Az izraeliták az evangéliommal szemben tanúsított viselkedésükkel ellenségei ugyan Istennek, de a pogányokért; minthogy azonban választott nép: a pátriárkákért még mindig Istennek szerettei.
29 Mert Isten nem vonja vissza kegyelmi ajándékait és az Ő elhívását.
30 Mert amiképpen egykor ti pogányok nem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban, amikor izráél engedetlen, ti könyörületben részesültetek,
31 azonképpen most ők is engedetlenekké lettek, hogy az által a könyörület által, amelyet ti megtapasztaltatok, ők is könyörületben részesüljenek.
32 Ugyanis Isten engedetlenség alá zárta mind az embereket, hogy minden emberre kiárassza könyörületet.
33 Óh milyen mélységes az Istennek gazdagsága, bölcsessége és tudása! Milyen kikutathatatlanok az Ő végzései, és milyen kinyomozhatatlanok az Ő útjai!
34 Kicsoda ismerte meg az Úrnak értelmét? Vagy kicsoda volt az Ő tanácsadója? (Ésaiás 40:13)
35 Vagy kicsoda adott néki előbb bármit is, hogy Ő azt visszafizesse annak? (Jób 41:3)
36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve van minden. Övé a dicsőség örökké! Ámen.