1ISTEN NEM VETETTE EL TELJESEN IZRAELT: A KIVÁLASZTOTTAKBÓL ÁLLÓ MARADÉKOT MEGTARTJA Azt kérdezem tehát: Talán csak nem vetette el Isten az Ő népét? Semmiképpen sem! Hiszen énmagam is izraelita vagyok, Ábrahám ivadéka, Benjámin törzsének tagja.
2Nem vetette el Isten az Ő népét, amelyet eleve kiválasztott a maga tulajdonául. Avagy nem tudjátok, hogy miképpen írja le az Írás (I. Királyok 19:10) azt, hogy Illés Isten előtt vádat emelt Izráél ellen?
3Uram, - mondja, - oltáraidat lerombolták, prófétáidat megölték, és csak egymagam maradtam meg, és most életemre törnek.
4De mit felelt néki Isten? (I. Királyok 19:18) „Meghagytam magamnak hétezer férfiút; ők nem borultak térdre Baál előtt\.
5Ugyanúgy a mostani időben is van „maradék\, amely az isteni kegyelemnek megfelelően választatott ki;
6ha pedig kegyelemből választatott ki, akkor tehát nem cselekedeteiért, mert akkor a kegyelem többé nem volna kegyelem.
7Hogyan van hát ez a dolog? Úgy, hogy amire izráél törekedik, azt nem érte el. A kiválasztottak ellenben elérték; a többiek pedig megkeményíttettek,
8amint meg van írva (Ésaiás 29:10; V. Mózes 29:3): Az Isten kábultságnak lelkét adta nékik, olyan szemet, hogy ne lássanak, olyan fület, hogy ne halljanak, és így van ez mind a mai napig.
9Dávid is azt mondja (Zsoltár 69:23-24): Tőrré és hálóvá legyen az ő asztaluk, botránkozásukká és megtorlásukká,
10sötétüljön el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mind örökre görnyeszd meg!
11ISTEN A ZSIDÓK MEGKEMÉNYEDÉSE ÁLTAL VALÓSÍTJA MEG A POGÁNYOKNAK ÉS A ZSIDÓKNAK IDVEZÍTÉSÉT. PÁLNAK A POGÁNYOKAT TÉRÍTŐ MUNKÁJA A ZSIDÓK MEGMENTÉSÉT IS SZOLGÁLJA Azért kérdezem: Talán azért botlottak meg az izraeliták, hogy végképpen elessenek? Semmiképpen sem! Hanem mivel ők téves útra sodródtak, azért az üdvösség a pogányoké lett, hogy azokra Isten féltékennyé tegye izráélt.
12Ha pedig már az ő téves útra sodródásuk is gazdaggá tette a világot, és az ő kudarcuk gazdaggá tette a (pogányokat, mennyivel inkább meggazdagítja majd azokat az, ha izráél népe teljes számban megtér.
13De néktek pogányokból lett keresztyéneknek is van mondanivalóm: Amennyiben én a pogányoknak apostola vagyok, ezt a szolgálatomat azzal teszem dicsőségessé,
14ha valamiképpen buzgó követésiekre sarkallom majd az én népemnek tagjait, és azáltal megmentek majd közülük némelyeket.
15Mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékélésévé lett, mi lesz az ő visszafogadtatásuk? Nem más, mint a halottak közül életre támadás.
16Ha a tészta zsengéje Istennek szentelt, akkor a tészta többi része is az; és ha a gyökér Istennek szentelt, akkor az ágak is azok.
17INTÉS A POGÁNYKERESZTYÉNE,KNEK, HOGY NE BIZAKODJANAK EL A MAGUK KERESZTYÉNSÉGÉNEK BOLDOG BIRTOKÁBAN Ha pedig az ágak közül némelyek letörettek, és te a nem zsidó jóllehet vadolajfa vagy, és mégis beoltattál a letört ágak közé, és részese lettél az olajfa olajtermő erejének, -
18ne nézd le az ágakat; ha pedig lenézed őket, ne felejtsd el, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökét hordoz téged.
19De talán azt mondod: Az ágak azért törettek le, hogy én beoltassam.
20Helyesen mondod! Hitetlenségük miatt törettek le, te pedig hited által foglalsz helyet az ágak közt. Ne kevélykedjél hát, hanem félj;
21mert ha a terméket rendje szerint az olajfához tartozó ágakat nem kímélte az Isten, téged sem fog kímélni.
22Gondold meg azért, hogy az Isten milyen jó és milyen szigorú; szigorú azokkal szemben, akik elestek, te irántad pedig isteni jóságú, ha ugyan ebben a jóságban hűségesen megmaradsz, mert különben te is levágatok
23Azok pedig, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, ismét beoltatnak majd; mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.
24Mert ha te levágattál a vadolajfáról, amelyhez a természet rendje szerint tartozol, és természetellenesen beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább be fognak oltatni tulajdon olajfájukba a természet rendje szerint odavalók!
25AZ EGÉSZ IZRÁÉL MEGTARTATIK Atyámfiai, azt akarom, hogy jól ismert legyen előttetek az a titok, és ne a magatok bölcsessége szerint okoskodjatok arról, hogy: izráélnek csak egy része keményíttetett meg, és csak addig, amíg a pogányok teljes számban bejutnak (az eklézsiába),
26és hogy: így idvezül majd az egész izráél, amint meg van írva (Ésaiás 59:20; Jeremiás 31:33): Eljön majd Sionból a Szabadító, elhárítja majd Jákobtól az istentelensége,
27és az lesz a szövetség, amelyet ővelük kötök, hogy megszabadítom őket bűneiktől.
28Az izraeliták az evangéliommal szemben tanúsított viselkedésükkel ellenségei ugyan Istennek, de a pogányokért; minthogy azonban választott nép: a pátriárkákért még mindig Istennek szerettei.
29Mert Isten nem vonja vissza kegyelmi ajándékait és az Ő elhívását.
30Mert amiképpen egykor ti pogányok nem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban, amikor izráél engedetlen, ti könyörületben részesültetek,
31azonképpen most ők is engedetlenekké lettek, hogy az által a könyörület által, amelyet ti megtapasztaltatok, ők is könyörületben részesüljenek.
32Ugyanis Isten engedetlenség alá zárta mind az embereket, hogy minden emberre kiárassza könyörületet.
33Óh milyen mélységes az Istennek gazdagsága, bölcsessége és tudása! Milyen kikutathatatlanok az Ő végzései, és milyen kinyomozhatatlanok az Ő útjai!
34Kicsoda ismerte meg az Úrnak értelmét? Vagy kicsoda volt az Ő tanácsadója? (Ésaiás 40:13)
35Vagy kicsoda adott néki előbb bármit is, hogy Ő azt visszafizesse annak? (Jób 41:3)
36Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve van minden. Övé a dicsőség örökké! Ámen.