1AZ ÖTÖDIK LÁTOMÁS: ISTEN HARAGJÁNAK HÉT CSÉSZÉJE (15:1-16:21) A VADÁLLATON DIADALMASKODÓK GYŐZELMI ÉNEKE Azután egy más, nagy és csodálatos jelenséget láttam az égben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt; mert azok által ért véget az Isten haragja.
2Olyasmit is láttam, mint valami tűzzel elegyített üvegtenger és láttam hogy azok, akik a vadállaton (az Ántikrisztuson) és az ő képmásán és az ő nevének számán győzedelmeskedtek, ott állnak az üvegtengeren, és kezükben az Istentől kapott hárfák voltak.
3És Mózesnek, az Isten szolgájának énekét énekelték és a Bárány énekét, mondván: Nagyok és csodálatosak a te cselekedeteid, Uram, mindenható Isten! Igazak és igazságosak a te útaid, örökkévaló Király! (I. Tim 1:17)
4Van-é valaki, aki nem fél téged, és nem dicsőíti a te nevedet? Mert egyedül te vagy szent; mert minden nép eljön majd, és színed előtt leborulva imád téged, mert a te igaz ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
5A HÉT ARANY CSÉSZE ÁTADÁSA A MENNYEI TEMPLOMBÓL KIJÖVŐ HÉT ANGYALNAK Ezek után láttam (egy új látomásban), hogy a mennyben megnyílt a bizonyságtételnek sátor-temploma,
6és a templomból kijött az a hét angyal, akinél a hét csapás volt; ragyogóan fehér gyolcsba voltak öltözve, és a mellüket aranyövvel övezték.
7És a négy mennyei lény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét arany csészét; a csészék tele voltak az örökkön-örökké élő Istennek haragjával.
8És mivel az Istennek dicsőségével és az Ő hatalmával betelt a templom, füsttel is betelt, úgyhogy addig senki sem mehetett be a templomba, amíg a hét angyalnak hét csapása végbement.