Revelation 16
1 ISTEN HARAGJA HÉT CSÉSZÉJÉNEK KIÖNTÉSE A FÖLDRE: ELŐKÉSZÜLET AZ ISTENI ÍTÉLETRE Akkor a templomból erős hangot hallottam, amely így szólt a hét angyalnak: Menjetek el, és az Isten haragjának hét csészéjét öntsétek ki a földre!
2 Az első angyal (a mennyei szentélyből) elment és kiöntötte csészéjét a szárazföldre; s rossz és gonosz fekély támadt azokon az embereken, akiken rajta volt a vadállat bélyege, és azokon akik annak képmását imádták.
3 A második angyal kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az olyanná lett, mint valami halottnak a vére, és a tengerben minden élőlény elpusztult.
4 A harmadik angyal csészéjét a folyókba és vízforrásokba öntötte; és azok is vérré változtak.
5 Akkor a vizeknek (védő) angyalát hallottam, aki így szólt: Igazságos vagy, aki vagy és aki voltál, te szent, hogy ekképpen ítéltél;
6 mivelhogy (a vadállat imádói) szenteknek és prófétáknak vérét ontották, most vért adtál nékik inniók; megérdemlik.
7 És hallottam, hogy az oltár (amely alatt a megölt vértanúk lelke volt), így szólt: Jól vagyon Uram, mindenható Isten, igazságosak és igazak a te ítéleteid.
8 A negyedik angyal a napra öntötte ki csészéjét; és a napnak megadatott, hogy (jótékony meleg helyett) tűzzel eltikkassza az embereket.
9 És az emberek a nagy hőségtől eltikkadtak, de mégis: csak káromolták az Istennek nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, és nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak Őnéki.
10 Az ötödik angyal a vadállat trónusára (Róma városára) öntötte ki csészéjét; és annak birodalma elsötétült, és alattvalói nyelvüket rágták a fájdalom miatt.
11 És káromolták a menny Istenét fájdalmaik és fekélyeik miatt, és nem tértek meg cselekedeteikből.
12 A hatodik angyal kiöntötte csészéjét a nagy Euphrátészfolyamba; és annak vize kiszáradt, hogy a napkeletről jövő királyoknak útja megnyíljék.
13 És láttam a sárkánynak szájából és a vadállatnak szájából és a hamis prófétának szájából három tisztátalan lelket kijönni, olyanokat, mint a békák;
14 azok a lelkek ördögi, csodákat tévő lelkek, akik elmennek a világnak minden királyához,hogy egybegyűjtsek őket a mindenható Isten ama nagy napjának háborújára.
15 Imé, (mondja Krisztus) úgy érkezem meg,mint valami tolvaj; boldog, aki vigyáz és keze ügyében tartja ruháit, hogy ne járjon mezítelenül és ne lássák meg az ő szégyenét.
16 És Ő (Isten) egybegyűjtötte őket arra a helyre,amelynek neve héberül Harmagedón.
17 A hetedik angyal a levegőégbe öntötte ki csészéjét; akkor egy erős hang hallatszott ki a templomból, a királyi szék felől, és ezt mondta: Megtörtént! (A nagyparázna nő elítélésének előkészítése, 17:1)
18 Akkor villámlás és zúgás, mennydörgés és nagy földindulás támadt, amilyen nem volt, amióta ember van a földön, olyan erős, olyan nagy földindulás.
19 És a nagy város (Jeruzsálem) háromfelé szakadt szét; a pogány népek városai azonban rombadőltek. A nagy Babülón (Róma) is emlékezetbe jöve az Isten színe előtt, hogy odaadja annak az Ő bosszús haragja borának poharát.
20 És minden sziget eltűnt, és hegyet nem lehetett többé találni.
21 És az égből mintegy mázsa-súlyú darabokban hullott a jégeső az emberekre; és az emberek káromolták Istent a jégverés miatt, mert az a csapás igen-igen nagy volt.