1A MEGPECSÉTELTEK; A HAT ANGYAL ÉS AZ EMBER FIA; AZ ÍTÉLET KIHIRDETÉSE És láttam (egy új látomásban), hogy a (mennyei) Sion-hegyén ott állt a Bárány, és Ővele együtt az a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva a Bárány neve és az Ő Atyjának neve.
2És olyan hangot hallottam a mennyből, mint valami tengerzúgás és mint valami hatalmas mennydörgés hangja; olyan is volt az a hang, amelyet hallottam, mint valami hárfahang, amikor a hárfások a hárfa jukkái hárfáznak.
3Új éneket énekeltek a királyi szék előtt és a négy mennyei lény előtt és a vének előtt. És azt az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a száznegyvennégyezer, akik a földről áron vétettek meg.
4Ezek azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be magukat; szűziesen tiszták. Ezek azok, akik követik a Bárányt, ahová csak megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak,
5és az ő szájukban nem találtatott hazugság: feddhetetlenek.
6Azután egy angyalt láttam az égen magasan (azaz jól láthatóan) repülni; örökkévaló evangéliom volt reábízva, hogy hirdesse azt a földön lakóknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.
7Erős hangon azt mondta: Az Istent féljétek, és őnéki adjatok dicsőséget, mert elérkezett az az óra, amikor Isten ítéletet mond; Őt imádjátok, aki teremtette az eget, a földet, a tengert és a vízforrásokat!
8Követte őt egy másik, a második angyal, aki így szólt: Elesett, elesett a nagy Babülón, amely a maga paráznaságának haragborából itatott minden népet.
9Követte őt egy másik, a harmadik angyal, és erős hangon azt mondta: Ha valaki (az eljövendő üldözések idején) a vadállatot és annak képmását imádja, és bélyegét homlokára vagy kezére fölveszi,
10az az Isten haragjának abból a borából iszik majd, amely elegyítetlenül töltetett az Isten haragjának poharába, s tűzben és kénkő-tengerben gyötrődik majd a szent angyaloknak és a Báránynak színe előtt.
11Örökkön-örökké száll-száll fölfelé gyötrődésüknek füstje; és sem éjjel sem nappal nem lesz nyugodalmuk azoknak, akik imádják a vadállatot és annak képmását, és annak sem, aki magára veszi az ő nevének bélyegét.
12Itt szükséges azoknak a szenteknek állhatatossága, akik megtartják az Istennek (a vadállat képmásának imádását tiltó) parancsolatait, és a Jézusban bízó hitet.
13Azután egy hangot hallottam az égből, amely így szólt:Írd meg, boldogok a halottak, akik mostantól fogva az Úrban(bízó hitben) halnak meg. Igen, mondja (próféták által) a Lélek, mert megnyugodhatnak fáradságaiktól; mert cselekedeteik követik őket.
14Azután láttam (egy másik látomásban), hogy íme, egy fehér felhő tűnt fel, és a felhőn ült valaki, hasonló az Ember Fiához, fején arany korona volt és kezében éles sarló.
15Azután egy másik angyal (a negyedik) jött ki a (mennyei) templomból, és a felhőn ülőnek erős hangon kiáltott: Indítsd el sarlódat, és arass, mert elérkezett az aratásnak (Istentől rendelt) ideje, mert a föld gabonája teljesen megérett az aratásra.
16Akkor a felhőn ülő sarlóját a földre vetette, és learattatott a föld.
17És akkor a mennyben lévő templomból egy másik angyal (az ötödik) jött ki, és őnéki éles vincellérkése volt.
18Azután egy másik angyal (a hatodik) jött ki az oltártól, és őnéki hatalma volt a tűzön, és erős hangon kiáltott annak (az ötödik angyalnak), akinek éles kés volt a kezében, és azt mondta: Indítsd el éles késedet, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert a szőlőszemek már érettek.
19Akkor az angyal ledobta kését a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és beledobta az Isten haragjának nagy borsajtójába.
20És a városon kívül megtaposták a borsajtót, és a borsajtóból vér (a megöltek vére) ömlött ki ezerhatszáz stádiomnyira (egy stádiom: 192 méter) és a lovaknak zablájáig ért.