1AZ ANGYAL A NYITOTT KÖNYVECSKÉVEL Azután láttam egy más, erős, az égből leszálló, felhőbe öltözött angyalt. Szivárvány volt a feje körül, és arca olyan (ragyogó) volt, mint a nap, és lába, mint valami tűzoszlop;
2és kezében egy nyitott könyvecske volt. És (amikor a földre érkezett) jobb lábával a tengerre lépett, bal lábával pedig a szárazföldre,
3és erős hangon kiáltott, mint ahogyan az oroszlán ordít. És amikor kiáltott, a hét mennydörgés is hallatta hangját (mintegy feleletül az ő hangjára).
4És amikor a hét mennydörgés szólt, le akartam írni, de az égből egy hangot hallottam, amely azt mondta: Pecsételd le (hallgatással) mindazt, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le azt!
5És az angyal, akit láttam, hogy a tengeren és a szárazföldön áll, fölemelte jobb kezét az égre (ünnepélyes eskütételre),
6és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget és az abban lévőket, a földet és az azon lévőket, a tengert és az abban lévőket, hogy idő többé nem lesz,
7hanem azokban a napokban, amikor majd a hetedik angyal trombitahangja elhangzik, akkor már elvégeztetett lesz az Isten titka (titkos üdvterve) úgy, amint azt örömhírként tudtul adta az Ő szolgáinak, az: (új testámentomi) prófétáknak.
8És az a hang, amelyet az égből hallottam, ismét szólt nékem, és azt mondta: Menj, és vedd át azt a nyitott könyvet, amely a tengeren és a szárazföldön álló angyalnak a kezében van!
9Elmentem azért az angyalhoz, és kértem őt, hogy adja oda nékem a könyvecskét. És ő azt mondta nékem: Vedd ezt a kezedbe és edd meg; meg fogja ugyan keseríteni gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz.
10Én az angyal kezéből átvettem a könyvecskét, és amíg ettem azt, édes volt a számban, mint a méz; de amikor lenyeltem, megkeseredett a gyomrom.
11Akkor azt mondták nékem: Kell, hogy ismét prófétálj, népekről és nemzetekről, nyelvekről és sok királyról.