1PÉLDÁZAT A SZŐLŐMUNKÁSOKRÓL A mennyek országa hasonló egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.
2Az után pedig, hogy a munkásokkal egy napra egy dénárban (kb. 80 fillérben) megegyezett, elküldte őket szőlőjébe.
3Amikor aztán három óra tájban ismét kiment, látta, hogy mások is tétlenül ott állnak a piacon,
4és így szólt nékik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd néktek.
5Azok kimentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.
6Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik ott álltak, és azt mondta nékik: Miért álltok itt tétlenül napestig?
7Azok így feleltek néki: Mert minket senki sem fogadott meg. Ő azt mondta nékik: Menjetek ki ti is a szőlőbe.
8Amikor pedig beesteledett, a szőlő ura így szólt a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, elkezdvén az utolsókon, mind az elsőkig.
9Akkor előjöttek a tizenegy órakor felfogadottak, és egy dénárt kapott mindegyik.
10Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők majd többet kapnak; de ők is egy-egy dénárt kaptak.
11Amint megkapták, zúgolódtak a gazda ellen,
12és azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és te egyenlővé tetted őket mivelünk, akik a napi munka terhét és a hőséget szenvedtük.
13Ő azonban egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul; nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14Vedd ami a tiéd, és menj el; én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked;
15vajon nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?
16így lesznek (a végső ítélet napján) az utolsók elsőkké, és az elsők utolsókká.
17JÉZUS HARMADSZOR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mk 10:32-34; Lk 18:31-34) Jézus amikor Jeruzsálembe készült felmenni, csupán a tizenkét tanítványát vette maga mellé, és útközben azt mondta nékik:
18Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Ember Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik majd, halálra ítélik Őt,
19és átadják Őt a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnap fel fog támasztatni.
20A ZEBEDEUS-FIAK KÉRÉSE (Mk 10:35-45) Akkor odament Jézushoz Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, és leborulva kérni akart tőle valamit.
21Ő pedig így szólt néki: Mit akarsz? Az így felelt néki: Rendeld el, hogy ez az én két fiam a te országodban együtt üljön veled az egyik jobb, a másik bal kezed felől.
22Jézus így felelt: Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-é inni azt a poharat, amelyet én ki fogok inni? Azok azt mondták: Ki tudjuk inni.
23Akkor Ő így szólt nékik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
24Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, bosszankodott a két testvérre.
25De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek leigázzák népeiket, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26De köztetek ne így legyen; hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok,
27és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok.
28Amint az Ember Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és az Ő életét váltságul adja sokakért.
29A JERIKHÓI VAKOK MEGGYÓGYÍTÁSA (Mk 10:46-52; Lk 18:35-45) Amikor Jerikhóból kimentek, nagy sokaság követte Őt.
30És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus ott megy el, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj mirajtunk!
31A sokaság dorgálta őket, hogy hallgassanak; de ők annál jobban kiáltották: Uram, Dávid Fia, könyörülj mirajtunk!
32Jézus megállt, magához hívta őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33Azok így feleltek: Azt Uram, hogy megnyíljék a szemünk.
34Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és azonnal ismét láttak, és követték Őt.