1A HÁZASSÁGI ELVÁLÁSRÓL (Mk 10:1-12) Történt, hogy amikor ezeket a beszédeket Jézus bevégezte, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékeire.
2Nagy sokaság követte Őt, és ott meggyógyította őket.
3Akkor farizeusok mentek hozzá, s kísértették Őt és azt kérdezték: Szabad-é az embernek a feleségétől bármiféle ok miatt elválnia?
4Ő felelvén így szólt: Nem olvastátok, hogy a Teremtő az embert a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremtette?
5Azért - mondta Isten - a férfiú elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy testté lesz. (I. Mózes 2:24)
6Úgyhogy többé nem két test ők, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember ne válassza el.
7A farizeusok azt kérdezték tőle: Akkor hát miért rendelte el Mózes, hogy a férfi adjon válólevelet feleségének, és úgy váljék el tőle?
8Ő így felelt nékik: Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg néktek, hogy feleségetektől elváljatok; eredetileg azonban nem így volt.
9Mondom pedig néktek: Aki feleségétől elválik bármiféle ok miatt a paráznaság okán kívül, és mást vesz el feleségül, házasságtörő.
10A tanítványai így szóltak néki: Ha így van az embernek dolga a feleségével, nem jó megházasodni.
11Ő azonban azt mondta nékik: Nem mindenki érti meg ezt a tanítást, csak akinek megadatott az a megértés, hogy:
12vannak, akik már születésüktől fogva házasságra alkalmatlanok, és vannak, akiket az emberek tettek azzá, és vannak, akik a mennyek országáért önmagukat tették házasságra alkalmatlanná. Aki meg tudja érteni, értse meg.
13JÉZUS MEGÁLDJA A KISGYERMEKEKET (Mk 10:13-16; Lk 18:15-17) Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék érettük; a tanítványok azonban emiatt megdorgálták azokat, akik a gyermekeket odavitték.
14Jézus ellenben így szólt: Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert az ilyeneké a mennyek országa.
15És kezét rájuk tette, és eltávozott onnan.
16A GAZDAG IFJÚ (Mk 10:17-27; Lk 18:18-27) És ímé, egy ember hozzámenvén, azt kérdezte tőle: Mester, mi jót cselekedjem, hogy örökéletben részesüljek?
17Ő azt mondta néki: Miért kérdezed tőlem, mi a jó? Egyetlen jó van csupán (az Isten); ha pedig be akarsz menni az örök életbe, tartsd meg a parancsolatokat.
18Az így szólt: Melyeket? Jézus azt mondta: ezeket: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy,
19tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat.
20Az ifjú így felelt néki: Mind ezt megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?
21Jézus azt mondta néki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, és az árát oszd ki a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben, s jöjj és kövess engem.
22Amikor az ifjú ezt a beszédet meghallotta, búsan eltávozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy gazdag ember csak nehezen megy be a mennyek országába.
24Ismét mondom néktek: Könnyebb dolog, hogy egy teve átmenjen a tű lyukán, mint hogy egy gazdag az Isten országába bejusson.
25Amikor a tanítványok ezeket hallották, nagyon elcsodálkoztak, és azt mondták: Kicsoda üdvözülhet tehát?
26Jézus rájuk tekintett és így szólt: Embereknek lehetetlen önmagukat üdvözíteniük, de Istennek segítségével minden lehetséges.
27JÉZUS KÖVETŐINEK JUTALMA (Mk 10:28-31; Lk 18:28-30) Akkor Péter megszólalván azt mondta: íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged; mi lesz hát a jutalmunk?
28Jézus azt mondta nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a világ megújulásakor, amikor az Ember Fia az Ő dicsőségének királyi székében ül, szintén odaültök tizenkét királyi székbe, és ítélitek izráél tizenkét nemzetségét.
29És mindenki, aki elhagyta házait, fiútestvéreit vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, sokszorosan többet kap, és örökélet lesz majd a jussa.
30Sokan pedig, akik most elsők, utolsókká lesznek, és sokan, akik utolsók, elsőkké.