1AZ ALÁZATOSSÁGRÓL (Mk 9:33-37; Lk 9:46-48) Abban az órában a tanítványok Jézushoz mentek, és azt kérdezték: Közülünk vajon ki a legnagyobb a mennyek országában?
2Jézus odahíván egy kisgyermeket, közéjük állította,
3és így szólt: Bizony mondom néktek, ha nem tértek meg, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
4Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
5És aki egy ilyen kisgyermeket a reám való hivatkozással befogad, engem fogad be.
6A HÍVŐK BŰNRE CSÁBÍTÁSA (Mk 9:42-48; Lk 17:1-2) Aki azonban az énbennem hívő kicsinyek közül egyet bűnre csábít, jobb lenne annak az embernek, ha már előbb egy malomkövet akasztanának a nyakára, és ott fojtanák a tengerbe, ahol az a legmélyebb.
7Jaj a világnak a bűnre csábítások miatt; mert a bűnre csábításoknak meg kell ugyan történniők, de jaj annak az embernek, aki által a bűnre csábítás történik.
8Ha pedig kezed vagy lábad csábít téged bűnre, vágd le és vesd el magadtól; jobb néked, hogy mint csonka vagy sánta az életre menj, mint hogy mint épkézláb ember vettessél az örök tűzre.
9És ha szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel az életre bemenned, mint ha megvan ugyan a két szemed, de a tüzes gyehennába vettetek
10PÉLDÁZAT AZ ELVESZETT JUHRÓL (Lk 15:3-7) Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg; mert mondom néktek, hogy az ő őriző angyalaik mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
11Mert az Ember Fia azért jött, hogy üdvözítse az elveszettet.
12Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy eltéved, ugye a kilencvenkilencet a hegyeken hagyja, és elmegy és megkeresi az eltévedettet?
13És ha úgy történik, hogy azt megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül annak az egynek, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
14így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy e kicsinyek közül akár csak egy is elvesszen.
15A VÉTKEZŐ ATYAFI MEGMENTÉSE; AZ EGYETÉRTŐK IMÁDSÁGA (Lk 17:3-4) Ha vétkezik ellened a te atyádfia, menj el hozzá, és figyelmeztesd vétkére négyszemközt. Ha hallgat reád, megnyerted a te atyádfiát.
16Ha nem hallgat reád, vígy magaddal még egy vagy két atyafit, hogy minden szó két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg.
17Ha azonban azokra sem hallgat, mondd meg az eklézsiának; ha az eklézsiára sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18Bizony mondom néktek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyben.
19Ismét mondom néktek, ha a földön közületek ketten egyetértenek bármely dologban, amit kérni akarnak, megadja nékik azt az én mennyei Atyám.
20Mert ahol ketten vagy hárman az én nevemben egybegyülekeznek, ott velük vagyok.
21A MEG NEM BOCSÁTÓ SZOLGÁRÓL ÉS A MEGBOCSÁTÁSRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT Akkor Péter Jézushoz menvén azt kérdezte: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező atyámfiának? Hétszer is?
22Jézus azt felelte néki: Azt mondom néked, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.
23Azért (mivel ez a helyes) hasonlítható a mennyek országa egy királyhoz, aki szolgáival számadást szándékozott tartani.
24Amikor azután a számonkérést megkezdte, egy olyan szolga járult elébe, aki néki tízezer tálentommal tartozott (egy tálentom kb. 9000 forint).
25Mivel azonban nem tudott fizetni, ura megparancsolta, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy térüljön meg az adóssága.
26Akkor az a szolga térdre esett, és könyörgött néki: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek majd néked.
27Az úr megszánta azt a szolgát és elbocsátotta őt, és az adósságát elengedte néki.
28Amint azonban az a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott néki (egy dénár értéke kb. 80 fillér); megragadta őt, fojtogatta és azt mondta: Fizesd meg, amivel tartozol.
29Akkor az ő szolgatársa térdre esve kérte őt: Légy türelemmel hozzám, és fizetek majd néked.
30De az a kérést nem teljesítette, és elmenvén börtönbe vetette őt addig, amíg tartozását kifizeti.
31Amikor az ő szolgatársai látták a történteket, igen elszomorodtak, elmentek és megjelenették az ő uruknak mind azt, ami történt.
32Akkor előhívatta őt az ő ura, és azt mondta néki: Gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem néked, mert kértél engem;
33néked is könyörülnöd kellett volna hát a te szolgatársadon, amint én is könyörültem terajtad!
34És haragra gerjedt az ő ura, és a hóhérok kezébe adta őt addig, amíg megfizeti minden tartozását.
35Így bánik az én mennyei Atyám is tivéletek, ha nem bocsátotok meg szívesen ki-ki az ő atyjafiának.