1HÉRÓDÉSZ (ÁNTIPÁSZ) ÉS JÉZUS; KERESZTELŐ JÁNOS HALÁLA (Mk 6:14-29; Lk 3:19-20; 9:7-9) Abban az időben Héródész (Ántipász), a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról elterjedő hírt,
2és azt mondta szolgáinak: Ez János, a Keresztelő; ő támadt fel a halálból és azért munkálkodnak benne a csodatévő erők.
3Héródész ugyanis az ő testvérének Fülöpnek felesége Héródiász miatt elfogatta Jánost, megkötöztette és börtönbe vetette.
4Mert János azt mondta néki: Nem szabad néked őt elvenned.
5És Héródész meg akarta Jánost ölni, de félt a néptől, mert az Jánost prófétának tartotta.
6Amikor pedig Héródésznek születésnapja volt, Héródiász leánya táncolt előttük, és megtetszett Héródésznek;
7azért esküvel fogadta, hogy megadja néki, bármit kér.
8Az pedig anyja felbujtására így szólt: Add ide nékem azonnal egy tálon Keresztelő János fejét.
9A király ezt hallva elszomorodott; de esküje miatt és a vendégei miatt megparancsolta, hogy adják oda néki (Keresztelő János fejét);
10és elküldvén a hóhért, a börtönben lefejeztette Jánost.
11És az ő fejét egy tálon odavitték és átadták a leánynak, az meg az ő anyjának.
12János tanítványai azután odamentek, és János testét elvitték s eltemették, majd elmentek, és hírül adták Jézusnak.
13JÉZUS MEGVENDÉGEL ÖTEZER EMBERT (Mk 6:30-44; Lk 9:10-17; Jn 6:1-14) Jézus amikor mind ezt meghallotta, elment onnan hajón, csak egyedül egy elhagyatott helyre; a sokaság azonban ezt megtudta, és a városokból gyalog követte Őt.
14És amikor partra szállt, meglátta a nagy sokaságot, megkönyörült rajtuk, és a betegeiket meggyógyította.
15Amikor pedig beesteledett, odamentek hozzá a tanítványok, és azt. mondták: elhagyatott ez a hely, és az idő már eljárt; azért bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget.
16Jézus azonban azt mondta nékik: Nem szükséges, hogy elmenjenek; ti adjatok nékik enni.
17De azok így szóltak néki: Nincs itt más eleségünk, csak öt kenyér és két hal.
18Akkor azt mondta: Hozzátok ide nékem azokat.
19Azután megparancsolta, hogy a sokaság üljön le a fűre; Ő pedig kezébe vette az öt kenyeret meg a két halat, az égre tekintett, hálát adott, és darabokra törvén a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20És mindnyájan ettek és jóllaktak; azután felszedték a maradék darabokat, és megtelt tizenkét kosár.
21Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
22JÉZUS A VÍZEN JÁR, A SÜLLYEDŐ PÉTER (Mk 6:45-52; Jn 6:15-21) Jézus akkor azonnal kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak hajóba, és Őt megelőzve menjenek át a túlsó partra, amíg Ő elbocsátja a sokaságot.
23És amikor elbocsátotta a sokaságot, fölment a hegyre egyedül, hogy imádkozzék. Amikor pedig beesteledett, csak maga volt ott.
24A hajó pedig a szárazföldtől már nagyon messze járt, és a habokkal küszködött, mert a szél velük szembe fújt.
25Az éjszaka negyedik őrségének idején azonban Jézus a vízen járván odament hozzájuk.
26A tanítványok amikor látták, hogy Ő a vízen jár, megrémültek és azt mondták: Kísértet, és félelmükben kiáltoztak.
27De Jézus azonnal így szólt nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek!
28Akkor Péter megszólalt, és azt mondta néki: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy a vízen hozzád mehessek.
29Ő így szólt: Jöjj! Péter kiszállt a hajóból, járt a vízen, és Jézus felé ment.
30De amikor a nagy szélvihar láttán megfélemlett, merülni kezdett és felkiáltott: Uram, ments meg engem!
31Jézus azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
32És amint beléptek a hajóba, elállt a szél.
33A hajóban lévők pedig leborultak Őelőtte, és így szóltak: Bizony, Isten Fia vagy.
34JÉZUS GENNÉSZÁRETBEN BETEGEKET GYÓGYÍT (Mk 6:53-56) Azután partra szálltak, és a szárazföldön elmentek Gennészáretbe.
35És amikor annak a helységnek lakosai felismerték Jézust, szétküldtek arra a környékre, és minden beteget Őhozzá vittek,
36és kérték Őt, hogy legalább a ruhája bojtját érinthessék; és mind azok, akik érintették, meggyógyultak.