Matthew 13— BUZ

¹A MAGVETŐ (Mk 4:1-9; Lk 8:4-8) Azon a napon Jézus kiment, és leült a Galileai-tó mellett.

²És nagy sokaság gyűlt hozzá; azért hajóra szállt, és ott leült, a sokaság pedig mind a parton állt.

³És sok mindenre tanította őket példázatok által, mondván: ímé, a magvető kiment vetni.

⁴És amikor vetett, némelyik mag az útfélre esett, és a madarak odamentek, és megették azt.

⁵Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje és hamar kikelt, mert nem volt mélyen a földben.

⁶De amikor a nap fölkelt, elperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

⁷Némelyik pedig a tüskebokorba esett, és a tüskebokor felnőtt, és megfojtotta azt.

⁸Némelyik pedig a jó földbe esett, és termést hozott, az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit.

⁹Akinek van füle, hallja.

¹⁰A PÉLDÁZATOK CÉLJA (Mk 4:10-12; Lk 8:9-10) És hozzámenvén a tanítványok, megkérdezték Őt: Miért példázatok által tanítod őket?

¹¹Ő így felelt: Néktek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak azonban nem adatott meg.

¹²Mert akinek van (fogékonysága, hite, ismerete, értelme), annak ahhoz még adatik majd, és bővölködni fog; de akinek nincs, amije van, az is elvétetik majd tőle.

¹³Példázatok által azért beszélek nékik, mert látván nem látnak, és hallván, nem hallanak, sem nem értenek.

¹⁴És beteljesedik rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallani fogtok és nem értitek meg, nézni fogtok, és nem láttok.

¹⁵Mert eltompult ennek a népnek szíve, és nehezen hallókká lettek, és szemüket behunyták; hogy ne lássanak szemükkel, és fülükkel ne halljanak, és szívükkel ne értsenek meg, és ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket. (Ésaiás 6:9-10)

¹⁶De a ti szemetek boldog, mert lát, fületek is, mert hall.

¹⁷Mert bizony mondom néktek: Sok próféta és igaz ember kívánta meglátni azt, amit ti láttok, de nem látta meg, és meghallani azt, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.

¹⁸A MAGVETŐRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT MAGYARÁZATA (Mk 4:13-20; Lk 8:11-15) Ti tehát értsétek meg a magvetőről szóló példázatot.

¹⁹Ha valaki az Isten országáról szóló igét hallja, de nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami annak az embernek szívébe vettetett; ez az az ige, amely az útra esett.

²⁰A köves földre esett mag pedig az az ige, amelyet valaki hall, és azt azonnal örömmel fogadja;

²¹de nem tud őbenne meggyökerezni, hanem csak rövid ideig, és ha az ige miatt szorongattatás vagy üldözés támad, azonnal elpártol.

²²A tüskebokorba esett mag pedig az az ige, amelyet valaki hall, de azt az igét a mindennapi élet gondja és a gazdaság csalárdsága megfojtja, és az ige nem hoz termést.

²³A jó földbe esett mag pedig az az ige, amelyet valaki hall. és ért, és az az ige hoz is termést, az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.

²⁴PÉLDÁZAT A BÚZÁRÓL ÉS A KONKOLYRÓL Azután egy más példázatot tárt eléjük, mondván: A mennyek országa hasonló ahhoz az emberhez, aki földjébe jó magot vetett.

²⁵Amíg azonban az emberek aludtak, elment az ellensége, és konkolyt vetett a búza közé; azután eltávozott.

²⁶Amikor pedig a vetés felnőtt és termést hozott, akkor meglátszott a konkoly is.

²⁷Akkor a gazda szolgái hozzámenvén azt mondták néki: Uram, nem tiszta búzát vetettél-e a te földedbe? Honnan van tehát benne konkoly?

²⁸Ő így felelt nékik: Valamelyik ellenséges indulatú ember tette azt. Akkor a szolgák azt mondták néki: Akarod, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt?

²⁹Ő azonban így felelt: Nem, nehogy összeszedvén a konkolyt, vele együtt kiszaggassátok a búzát.

³⁰Hadd nőjön együtt az aratásig mind a kettő; az aratás idején majd meghagyom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek azt kévékbe, hogy elégessétek, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.

³¹PÉLDÁZAT A MUSTÁRMAGRÓL ÉS A KOVÁSZRÓL (Mk 4:30-34; Lk 13:18-21) Azután egy más példázatot tárt eléjük mondván: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember elvetett a földjébe;

³²az a mag jóllehet minden magnál kisebb, de ha felnövekedett, nagyobb a kerti növényeknél, és olyanná lesz, mint valami fa; úgyhogy rászállnak az égi madarak, és az ágain tanyáznak.

³³Azután más példázatot mondott nékik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz, amelyet egy asszony addig dagasztott bele három kis vékáravaló lisztbe, amíg az egészen megkelt (egy kis véka - száton - kb. 3 liter).

³⁴Mindezeket Jézus példázatokkal mondta el a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nékik;

³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott, aki így szólt: Szóra nyitom számat, és példázatok által hirdetni fogom azt, ami el volt rejtve a világ teremtése óta. (Zsoltár 78:2)

³⁶A BÚZÁRÓL ÉS A KONKOLYRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT MAGYARÁZATA Azután elbocsátotta a sokaságot, és hazament. A tanítványai odamentek hozzá, és azt mondták: Magyarázd meg nékünk a szántóföldbe vetett konkolyról szóló példázatot.

³⁷Ő felelvén, azt mondta nékik: Aki a jó magot veti, az az Ember Fia;

³⁸a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a Gonosznak fiai;

³⁹az ellenség pedig, aki a konkolyt elvetette, az ördög; az aratás a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

⁴⁰Amint hát összegyűjtik a konkolyt, és tűzzel elégetik, úgy lesz a világ végén.

⁴¹Az Ember Fia elküldi majd angyalait, és azok összegyűjtik az Ő országából mind a botránkozást okozókat, és azokat, akik törvényellenes dolgot cselekesznek

⁴²és bevetik őket a tüzes kemencébe; sírás lészen ott és fogcsikorgatás.

⁴³Akkor az igazak az ő Atyjuk országában fénylenek majd, mint a nap. Akinek van füle, hallja meg!

⁴⁴AZ ELREJTETT KINCSRŐL ÉS A NAGYÉRTÉKŰ GYÖNGYRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT A mennyek országa hasonló a szántóföldben elásott kincshez; azt egy ember megtalálta és ismét elásta, s örömében elment, eladta mindenét amije volt, és megvette azt a szántóföldet.

⁴⁵A mennyek országa hasonló továbbá egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett,

⁴⁶és amikor egy nagyértékű gyöngyre talált, elment, mindenét eladta, és megvásárolta azt a gyöngyöt.

⁴⁷PÉLDÁZAT A TENGERBE VETETT HÁLÓRÓL A mennyek országa végül hasonló a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefogott;

⁴⁸és amikor a háló megtelt, kihúzták a partra, és leülvén, a jó halakat edényekbe gyűjtötték, a silányakat ellenben eldobták.

⁴⁹Így lesz a világ végén is; eljönnek majd az angyalok, és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat

⁵⁰és tüzes kemencébe vetik őket, sírás lészen ott és fogcsikorgatás.

⁵¹Megértettétek mind ezt? Azok azt felelték néki: Meg.

⁵²Ő pedig azt mondta nékik: Azért minden írástudó, aki megtanulta, hogy milyen a mennyek országa, hasonló egy olyan házigazdához, aki kamrájából újat és ót hoz elő.

⁵³A NÁZÁRETHIEK MEGBOTRÁNKOZNAK JÉZUSON (Mk 6:i-6; Lk 4:16-50) És történt, hogy amikor Jézus ezeket a példázatokat elvégezte, elindult onnan.

⁵⁴És elmenvén szülővárosába, tanította őket zsinagógájukban úgy, hogy azok csodálkoztak, és így szóltak: Honnan van ebben ez a bölcsesség, és ezek a csodatévő erők?

⁵⁵Nem ez-é az ácsmester fia? Nem az Ő anyját hívják-é Máriának, és testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

⁵⁶És az Ő nőtestvérei is mindnyájan nem itt élnek-é köztünk? Honnan vannak hát benne mindezek?

⁵⁷És megbotránkoztak Őrajta. Jézus azonban azt mondta nékik: Sehol sem becsülik kevésre a prófétát, csak a szülővárosában és a családjában.

⁵⁸Az ő hitetlenségük miatt nem is tett ott sok csodát.