1JÉZUS ÉS A SZOMBAT (Mk 2:23-3:6; Lk 6:1-11) Abban az időben Jézus egyszer szombaton a vetéseken ment át; tanítványai megéheztek, és a kalászokat szaggatni és enni kezdték.
2Amikor a farizeusok azt látták, így szóltak néki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.
3Ő azonban azt mondta nékik: Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő meg a vele lévők?
4Bement az Isten házába, és megették az Úr színe elé tett szent kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie sem őnéki, sem a vele lévőknek, csupáncsak a papoknak!
5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy a papok szombaton a templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek?
6De azt mondom néktek: Nagyobb van itt, mint a templom.
7Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Könyörületességet kívánok és nem áldozatot, akkor nem kárhoztattátok volna azokat (a tanítványaimat), akik nem vétkeztek.
8Mert az Ember Fia ura a szombatnak.
9Amikor onnan eltávozott, elment azoknak zsinagógájába.
10És íme, ott volt egy bénakezű ember; és megkérdezték Jézust (hogy vádolhassák Őt); Szabad-é szombaton gyógyítani?
11Ő pedig így szólt nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy egyetlen juha, és ha az szombaton verembe esik, nem fogja meg, és nem húzza ki azt?
12Pedig mennyivel értékesebb az ember a juhnál. Szabad tehát szombaton jót cselekedni.
13Akkor így szólt annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. Az kinyújtotta, és az a keze olyan éppé lett, mint a másik.
14A farizeusok pedig kimentek a zsinagógából, és arról tanácskoztak, hogy hogyan öljék meg Jézust.
15„IMÉ, AZ ÉN SZOLGÁM, AKIT VÁLASZTOTTAM\ Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnan. És sokan követték Őt, és meggyógyította mind a betegeiket;
16és megparancsolta nékik, hogy Őt (mint Messiást) ne tegyék ismertté;
17hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, aki így szólt:
18Imé, az én szolgám, akit választottam, akit én szeretek, akiben örömét találta az én lelkem. Lelkemet adom Őbelé, és Ő ítéletet hirdet majd a pogányoknak.
19Nem civódik, és nem kiált, senki sem fogja hallani az utcákon az Ő szavát.
20A megrepedezett nádszálat nem töri össze, és a pislákoló mécsest nem oltja ki, de az igazságot diadalra juttatja.
21És az Ő nevében reménykednek majd a pogányok. (Ésaiás 42:1-4)
22AKI NINCS JÉZUSSAL, AZ ŐELLENE VAN (Mk 3:22-30; Lk 11:14-23; 12:10) Akkor egy vak és néma ördöngöst vittek Jézushoz, és Ő meggyógyította, úgyhogy az beszélt is, látott is.
23És a sok nép mind elcsodálkozott, és azt mondta: Talán csak nem a Dávid Fia ez az ember?
24A farizeusok pedig, amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem másképpen, hanem csak Beezebúlnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.
25Jézus azonban, minthogy ismerte gondolataikat, így szólt nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen város vagy háznép sem marad meg, amely önmagával meghasonlik.
26Ha tehát a Sátán kiűzi a Sátánt, úgy meghasonlott önmagával; hogyan marad meg akkor az ő országa?
27Ti azt mondjátok, hogy én Beezebúl segítségével űzöm ki az ördögöket; hát a ti tanítványaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők elítélő bíráitokká lesznek.
28Ámde ha én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, úgy elérkezett hozzátok az Isten országa.
29Avagy mi módon mehet be valaki az erős ember házába, és rabolhatja el annak ingóságait? Csak úgy, ha előbb megkötözi az erős embert, és akkor rabolja ki annak házát.
30Aki nincs énvelem, az ellenem van, és aki nem gyűjt énvelem, az tékozol.
31Azért azt mondom néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek ellen mondott káromlás nem bocsáttatik meg.
32És ha valaki az Ember Fia ellen szól valamit, megbocsáttatik néki, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, nem bocsáttatik meg néki sem ezen, sem a jövendő világon.
33A FA ÉS GYÜMÖLCSE (Lk 6:43-45) Vagy ismerjétek el, hogy a fa jó, és úgy a gyümölcse is jó, vagy mondjátok azt, hogy a fa rossz, és a gyümölcse is rossz. Mert az ember megismeri a fát a gyümölcséről.
34Mérges kígyók fajzata, hogyan szólhatnátok jót, holott gonoszok vagytok? Mert a száj a szív teljességéből szól.
35A jó ember az ő (szívének) jó kincseiből jókat hoz elő, és a gonosz ember az ő gonosz kincseiből gonosz dolgokat hoz elő.
36De mondom néktek: Minden haszontalan beszédről, amelyet az emberek beszélnek, számot adnak majd az ítélet napján.
37Mert beszédedből ítéltetel majd igaznak, és beszédedből ítéltetel bűnösnek.
38AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS FARIZEUSOK JELKÍVÁNÁSA (Mk 8:11-12; Lk 11:29-32) Akkor az írástudók és farizeusok közül némelyek Jézushoz fordultak, és azt mondták: Mester, valami égi jelt szeretnénk tőled látni.
39Ő azonban felelvén azt mondta nékik: Ez a gonosz és parázna nemzedék égi jelt kíván, de nem adatik néki égi jel, hanem csak a Jónás próféta jele.
40Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy az Ember Fia három nap és három éjjel lesz a föld szívében.
41A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd föl ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt; mert ők (a niniveiek) megtértek Jónás prédikálására, és íme, itt Jónásnál nagyobb van.
42Dél királynője megjelenik majd az ítéletre ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt, mert ő eljött a világ végéről, hogy hallgassa Salamon bölcsességét, és íme, itt Salamonnál nagyobb van.
43A TISZTÁTALAN LÉLEK VISSZATÉR (Lk 11:24-26) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken megy által, és nyugodalmat keres, de nem talál.
44Akkor azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnan kijöttem; és amikor odamegy, üresen, kisöpörve és felékesítve találja azt.
45Akkor elmegy és magával visz hét más lelket, nálánál gonoszabbakat, és bemennek és ott laknak; és annak az embernek későbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.
46JÉZUSNAK IGAZI ROKONAI (Mk 3:31-3;; Lk 8:19-21) Jézus még beszélt a sokaságnak, és ímé, az Ő anyja és az Ő testvérei kinn megálltak, és beszélni kívántak Ővele.
47Akkor valaki így szólt néki: íme, a te anyád és a te testvéreid odakinn állnak, és beszélni kívánnak veled.
48Ő azonban így felelt annak, aki Őt megszólította: Ki az én anyám? Kik az én testvéreim?
49És kezével tanítványaira mutatván, azt mondta: íme, az én anyám, és az én testvéreim.
50Mert aki az én mennyei Atyámnak akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, nőtestvérem és anyám.